Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

uram levelébül is értem, hogy Kegyelmed elszaladása után az Lóczi hajdúja több hadakkal öszvegyűlvén, azon németből ezerét vágtak volna le; az bizonyos, hogy azon németség viszsza ment, és ottan csak, tudniillik Győrbe, csak 300 maradott. Az Simontornyánál levő rácznak is híre nem continuáltatván, által láthatja Kegyelmed, hogy szükséges lett volna Fejérvár tájékán Kegyelmednek megállapodni, és az alatta valók tanácsán nem szintén megindulni annyira, hogy azt az darab földet oly confusioba hagyta volna. De már ezek így levén, úgy látom a capite kell kezdenünk; kire nézve Kegyelmed az köcskéméti taraczkokat az Dunapartra hozattatván Földvárhoz, sánczot csináltattasson, hogy az kompokat megoltalmaztathassa, sajkákat hajókat készítettessen, az hadat gyűjtse, az városiakat viritim insurgáltassa, és említett Földvárnál táborba szállván, Deák Ferenczczel, Bakóval és Bai Lászlóval gyüvendő hadakkal megegyezzék, és jó karban hagyván azon portusnak állapotját, legalább az hadnak felével által költözzön, Eszterhaz Dániel urammal untalan correspondeálván. Én Isten kegyelméből csak valami hajdút várván, hogy ezen obsidiót helybe hagyhassam, azonnal indulok, és vagy vak vagy hat, az Dunán által menvén, megújítom az dolgokat, csak Kegyelmed azon földet untalan biztassa. Bercsényi Uram is oly dispositióval ment, hogy egynehány ezer embert által küldjön az Dunán, kire nézve ez még reparálható, csak az rácznak némettel való megegyezésétől oltalmazzuk magunkat, helyre hozza az mi conjunctiót, (így) melyet is mindennap reménlhetünk azon ausztriai hegyekben, az hol az bavarus quártélyozott. Javulván az utak és az havak olvadván, Kegyelmedet az Isten által vivén az Dunán, Ócskáit vagy Gencsit mint egy ezered magával küldje az horvátországi dolgok megvizsgálására és gyüvetélem hirdetésére, melyben is meg nem fogyatkoztatom, és mivel az Dunántúl való fold is Magyarország, azért is tartozunk vérünket kiontani. Hogy ha azon had annyira megbódult volna, hogy általmenni nem akarna, és Kegyelmed szokott dexteritásával véghez nem vihetne, az rácz Tisza Duna között való gyülekezetét hirdesse, és annak félelmével mind pedig biztatásával hogy arra fog menni, elgyüvetelemig tartsa csuportosan az hadat az Dunaparton, készülvén