Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

tathatja magát, nyugodván ő Kegyelme irás által is commendérozhat és vigyázhat is az oda fel való hadakra. Azt is pedig irja meg Ócskáinak, hogy mivel úgy halljuk, hogy némely helységek már is az ellenségnek hódolni kezdenek,, az melyet telyességgel el nem szenyvedhetünk, tűzzel s vassal legyen rajtok, hogy azt semmi módon el ne követhessék. Ertjük áztat is, hogy némely ezeredes kapitányok egész nyáron sem lévén magok ezeréi között, nagyobbára onnan származott az hadaknak eloszlása. Megírtuk azért generális Eszterházi Antal úrnak, hogy azoknak valakik lesznek, az mely idők alatt magok ezeréin kivül mulatoztanak, azon időkre való fizetéseket ki ne adattassa, s másként is parancsolja meg, hogy ennekutánna azt el ne kövessék. Csajágit hogy az alatta való hadakkal megtartóztatta ottan Kegyelmed, jól esett; az volt akaratunk magunknak is, de azalatt elhittük nem penetrálhatott levelünk Kegyelmedhez. Rivier dolga is hogy complanáltatott, igen akarjuk,, írattunk is neki, vegye fel a commendót Berthóti Istvántul, kire biztuk az mostani connexiókhoz képest az újvári commendánsságot. Eötvös Miklós maga is ide jővén, mind szóbeli relatiójábul, s mind az Kegyelmed által transmittált processusbuL az keresztyén asszont elszöktető törökökrűl lett deliberatiót értettük; de hogy pénzt fizessenek — nem lévén illendő árát az keresztyénnek felvenni, — inkább minden úton s módon arra adigáltassanak, hogy azon asszonyembert személy szerint statuálják. Az Partiumbul transfugiált jobbágyoknak restitutiója felől ne legyen oly suppositumban Kegyelmed, hogy egyenesen arra czéloztunk volna, mintha sine processu akarnánk azokat az földes-uraknak kiadattatni, hanem hogy suo processu ordinario folyván az dolgok, oly parancsolatot adjon az vármegyék tiszteinek ott a tájon Kegyelmed, hogy az mostani motusokhoz képest is folyamatja legyen az törvényes igazságnak, és az parsoknak ne legyen előttünk való lamentatiókra materiájok. Vévén az computusrul való tabellát is, látjuk az sok rendbeli instantiáknak helytelenségét, s csupán csak azért kívántuk oly szorgalmatossággal effectusba menetelét, hogy az sok panaszló száj dugattathassék be, és így