Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

együtt oda megyek. Ezen helytelen panaszokat az okozza, hogy az computust akarják subterfugiálni, hogy restantiájokat ne praetendálhassuk; az minemű utat Felséged méltóztatik praescribálni, azt fogom engedelmességgel követni. S noha az exactióknak és administratióknak rendit mai napig sem adta ki az commissariatus magam egynehány rendbeli requisitiómra is Eötvös Miklósnak, mindazáltal az minemű observatiói voltának mind abban mind erogatióiban, arrul Stojka László uramat egészlen informálta, abban bizonyos vagyok. Mert Stojka László uram is előttem recognoscálta. Az egy ezen finális computuson mult el, kinek szokás szerént való vakmerősége az vármegyéknek az oka, s nem egyéb, kit Stojka fog recognoscálni ha igazat akar irni. Meg sem foghatom elmémmel, ezen informatió honnat lött, talám Kővár vidéke voxal bányák el az Emberfőt, s nem gondolja hogy magán mult, hogy így kénteleníttetem Felségedet informálni. Ha miben vétek, alázatossággal követem r ha egész declaratióval nem világosítom: együtt magamnak imputáltatik. Nem lehet meg nem irnom mindazáltal alázatos nagy engedelmességgel, hogy noha sokaknak felsőbb esztendőkben irántam való bal opiniói (hogy enyit húztam, vontam, korcsomároltattam) alkalmasint confundáltattanak, az midőn már kétszer egész ország öszvegyülvén, legkisebb helyes vagy talám helytelen vád sem volt s lehetett ellenem, még is nagy szivem keserűségével kell értenem mostan is némelyeknek gyanakodó lelkiismeretit irántam, mintha én az aradi expeditióra adott 4000 forintját Debreczen városának magam particularitásomra fordítottam volna. Nem tarthatom se jóakarómnak, se hazám igaz fiának, valaki felőliem ily kételkedésben vagyon, de hogy ne csak Istenem előtt, hanem Felséged és az világ előtt ebben is az fondor elmék confundáltassanak, íme Felségednek erogatióját transmittálom; quietantiáival edoceálja az ki percipiálta s erogálta. En egy máriást sem láttam benne, sem másban, hanem aranyat forintost láttam, kit költöttem hazámért: magamét, melyet az egész had recognoscál; kiért ha lés: is, ha nem is refusio, megfizeti az nagy Isten. Most én ugyan ki nem vehetem, nem lévén semmi kezemben, ha csak Felséged kegyelmessége nem járul,.