Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Hanem Lamoth derék ember lévén harczra, Felséged kegyelmességébül igen akarnám s alázatossan venném, ha jelen lehetne; vice colonellussa nem messze lészen, de affélére csak vicének jó. Hogyha az ellenség Aradnak vagy Jenőnek veszi útját, csak Pekri uram cselekedje azt az mit irtam, assecurálom Felségedet, reá érkezik, és mindegy ha Váradnak jön is, csak akarjon. Nékem nehezebb, mert puszta, de (ha) egy hétig nem eszik is az jó hadam, mégis reá kell érni, kire Isten segéljen minnyájunkat. Mindazáltal Felséged elhigyje, leszek reflexióval Antal úrra is, noha ottan annyi had vagyon, hogy ha szalonna volna az ellenség, talán nem is jutna némellyiknek. Második kegyelmes levelének tenora szerint Felséges uram, Szűcs Farkast és Rósa Istvánt megfogattam, Egerben vasra verettem; az Isten juttassa az többit is kezemre, nem vasaztatnám én, hanem karóztatnám az pribék eb anyájukat ; lám jó labanczok valának, miolta kuruczok, csak bor, dinnye, Mahomet koporsóját udvarló állatok az ellenségi az kutyáknak; nem hiszem én, hogy még Kis Miska is azon familiábul való ne légyen, most is széllyel farkai. Megirtam Antal úrnak Felséged kegyelmes parancsolatját az pártos hódolók felől, kik az németet bevárták vagy az után vissza haza szállottanak, hogy tűzzel vassal rajtok! de tartván attul, hogy sok foglalatossági miá elfelejti, ex super Ocskay uramnak is megirtam, már elválik mint effectuáltatik. Én ugyan a mennyire informáltattam, talán jó formában tiltva sem volt, s némellyeknek meg is engedve. Az gyümölcse az, hogy az lakosok közé Balog István, Somogyi, Túróczi ezeré jobbára mind haza oszlott, ki béres, ki polgár, ki eskütt, az ki tegnap confoederatus kurucz vala. Szintén úgy vagyon az Tisza-Duna mellyéke, aut sit aut non sit, mintsem német birja; naponkint úgy megyén az elébb-elébb, mint az fene-betegség, és az jesuita szegénység. Én penig Felséges uram, Tiszán által mind addig nem megyek, valamíg az felső ellenség operatióirul vagy az alsónak motussárul (kire szorgalmatos vigyázásom vagyon) bizonyossatnem értek, s azt megtudván fogom az dolgokat kormányozni ; addig a készület nem árt, könnyű fordítani az