Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

DXXXTI. A fejedelem levele Károlyihoz. Szerencs, 1707. máj. 13. Szerencs, 15. Maji 1707. Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet kivánom. Az Kegyelmed utolsó levelét is válasz nélkül nem akarván hadni, noha óránkint remélhetem ide való érkezését, akartam mindazonáltal tudtára adni, hogy az ráczoknak hirére nézve ujabb orderrel sürgettem Mikházinak ezerestül való lemenetelit, ki után Orosz Pál ezeré is fog nyomakodni; és az első már is Szikszó tájékán vagyon. Az mi penig az kecskemétieket illeti, dolgoknak elvégezésére csak Bertsényi úr jövetelit vártam, kinek is levele szerint óránkint kell érkezni; assecuratusok lehetnek, hogy consolátió nélkül nem hagyom üköt. Úgy vélem, Bonafusz ezerét Lúcznál az rében fogja Kegyelmed találni; melynek marsutájárul noha tegnap újonnan is ex superabundanti parancsoltam Ötvös Miklósnak, úgy Norvált ezerérül is, az ki tegnap Tokajnál költözött: sürgettesse azért Kegyelmed az dispositióknak véghez vitelét és az szekereknek felváltását, mely nélkül parancsolatja vagyon, hogy ne induljanak; mársutájuk legyen legközelebb úton Erdély felé. Kegyelmednek minden jót kivánó attyafia F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 316.) DXXXIII. A fejedelem levele Károlyihoz. Daróczi mező, 1707. májusban. Daróczi mezőben, ult.*) Mai 1707. (?) Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet szíbül kivánom. Tegnapi napon ide érkezvén, ezen órában veszem az includált Szegedrül Írattatott levelet, melyre nézve ezen Isteniül adott alkalmatosságot nem akarván elmulatni, az egész *) Az ult. szó más írással van írva.