Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

levele sem téved el Kegyelmednek, mert gyakran és hamar jő debreczeni bíró uram jó akaratjábul. Igazán Kohári Ist­ván bátyám uramnak is nem vala eddig" kedve az hadako­zásra az kezére nézve, de most azt is elfelejtette, s az másik is most buzdult fel; nyilván nagy jóságos cselekedetet tárt­nak benne. Bizony bánom, hogy ellenséggé tevén magokat, atyafinak atyafira kell menni, de ha az szükség így hozta, adjon Isten jó szerencsét Kegyelmeteknek minden németben bízók ellen; mi pedig minden segedelmünket Istentől vár­juk, az ki elhittem megsegíti az igaz ügyet, sok nyomorgat­tatásinkat megelégelvén. Most Isten kegyelméből az gyer­mekek is épülnek, Juli mintegy harmadnaptól fogva frisedni kezdett, Kegyelmedet emlegeti, Klára jó egésségbe van, Misu beteges, de már jobban van; most igen kezdtek him­lőzni, csak Isten közikbe ne hozná, ha úgy tetszik ő szent Felségének. Itt mindenből igen nagy olcsóság van az pénz­nek szük volta miatt; ide semmi oly hírek nincsenek mos­tan, hanem az Tordai vitézi, az java prédára széjjel oszol­ván, az többi mind részeg lévén, az váradiak rajok ütöttek, s széjjel szaladtak, Püspökit felégették. Elég nagy kár; bizo­nyoson hirdetik, hogy oláhokat öltöztettek német köntösbe s úgy mentek reájok, magok is csúfolják már egymást, s azzal oly zendülés lett, azt gondolván másunnat jővén ellen­ség s az ütött reájok, de már megcsendesedett. Reménylem, ha Isten kegyelmét meg nem vonja, Kegyelmetek el nem szalad az öltöztetett némettől. Győri János az kapitányával öszve veszvén, úgy tudom meg is verte ; Szűcs János uram .zászlóját lecsapta s maga elszök(ött), azt mondván, ha Ke­gyelmedet a tengerig feltalálja, felkeresi. Édes szívem, párt­ját foghatni ugyan, de nagyot vétett; Kegyelmed úgy alkal­maztassa az dolgot, Szűcs János uram se kedvetleníttessék meg, mert igen jó hozzám valamiben megtanálom, nincs is mássá most itt énhozzám az tisztek közül. Gábor pedig nem érdemes lévén, maga mellé ne vegye Kegyelmed, állhatatlan ember. írja Kegyelmed, édes lelkem, ha szükségem van tudó­sítsam ; bizony van, ha Isten szerencsét ad el se felejtsen Kegyelmed; egy pár fekete lóra is nagy szükségem volna a szekeres lovakhoz, s az czafrangnak való franczi kék posz­tóra. Ezzel kívánom Édesem, levelem tanálja Kegyelmedet

Next

/
Thumbnails
Contents