Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

CDVIL A fejedelem levele Károlyihoz. Bodoló, 1706. oki. 15 Bodoló, 15. Octobris, 1706. Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, szívbül kivánom. Az Kegyelmed egynihány rendbéli panaszos levelei után vettem az hadi operatiókrúl tett dispositióirul való tudósítását is, mellyeket hogy mind a szerint helyben is hagytam, úgy tudom már eddig az Bercsényi uram tegnap írott levelébül megértette Kegyelmed. Melyhez képest panasza Kegyelmednek nem lehet, hogy dispositióimat az által nem veszi Kegyelmed, az ki által illik. Kegyelmeden ugyan, az mint az ide való gyüvetelemtül fogvást látom, az dispositiótétel el nem múlik, de alatta levő hadaimon úgy látom többnek kell elmúlni, mivel még eddig inkább utazásirul, mintsem portázásirul való tudósítását veszem Kegyelmednek. De úgy látom, mindnyájan megegyeztünk az órájának elvárásában, melyet hozzon az Úr Isten, annak még csak az kongatását se bízza reánk mint az újvári hajdúra, mert azt is féltem, hogy elmulatjuk. De hogy én is az Kegyelmed ezen az materián kívül levő elmélkedésére térjek, meg kell vallanom, s nem is lehet nem dicsirnem, hogy mind ennyi nyughatatlansági között is mind azokrul el nem felejtkezik Kegyelmed, s az ország politicai státusárul is gondolkodik. De az is tagadhatatlan, hogy mind azoknak feleletire jobb s alkalmatosabb időm lett volna nekem is az újvári vadászó tánczoló mulató és koczódó senatus-consiliumokba s okoskodásokba, mintsem az táborozás között. Annál is inkább, mivel magának juthat eszébe Kegyelmednek, mind ezekbe mennyit voxolának, s Kegyelmed is akár hallgatásával akár declaratióival micsoda oppiniókat ada, a mint is az jesuviták dolgába engemet az státusok az szécséni Confcederatió alkalmatosságával, azoknak kiigazítására, s nem saczoltatására eskettek. S valóban is, akkor menne füstben az Confcederatió, az midőn az feje igíretit meg nem tartaná, s nem akkor, midőn