Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

if őó. 51 7 Eszterház Antalnak: ime accludálom Kegyelmednek. Nem is kétlem, erre megtartózkodik az német, melyet még akkor meg sem álmodott. Kegyelmednek igaz jóakarattal szolgál F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti; a fejedelem kezével írott végső kíkezdés nélkül kiadva Arch. Rak. I, 592. (Rákóczi-levelek, 242.) CCCXCII. A fejedelem levele Károlyihoz. Párkány, 1706. aug. 23. Párkány, 23. Augusti, 1706. Isten minden jókkal áldja meg Kegyelmedet, szíbül kívánom. Tegnaptúl fogvást az ostrom körül való dispositiókban -foglalatoskodván, az Kegyelmed levelére való válasz-adásra időm nem vala, azon kivül is azon Kegyelmed levelében egyebet az németnek Túrhoz való szállásánál nem látván. Melybűi is nem ok nélkül remélhetem, hogy óránkint valami bizonyost hallhatok feltett szerencsés próbájáról. Hogy peniglen az ide való dolgokról informáltassék: minekutánna az vár felét földig lerontottuk volna, az mennyibe az hegynek meredeksége engedte, hogy ideje az reparatióra ne légyen, ez elmúlt viradóra az ostromot neki bocsátottam vala, az mint is az hadaknak eleje az törésig felment vala, de az nagy meredékenységet hertelen nem superálhatván, recedálni kénteleníttetett, két ember halálával és hat sebes kárával; mivel oly gyarló tüzelése volt az ellenségnek, hogy magaviselése inkább egy sáncz, mint sem ily nevezetes várhoz illett volna. Már azért legnagyobb reménységem az elkezdett minákhoz lévén, annak successusárul is harmadnap múlva bűvebben informálhatom Kegyelmedet. Eszterházi Antal úr szerencsés progressusa után az -ellenség Miklósdorf és Német-Jándorf között megtorpadván, -a mint közönségesen irják, az rácz és horváttúl elhagyattatott, úgy hogy az mint mondják Prukhoz szándékozik, mely-