Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

pedig a melyei a szeginység mint romol, s dolgába akadályoztatik: ki sem Írhatom ; nem tudom mi oka, hogy sem vármegye sem commissarius nem indit ellenek semmit. Kassai Páter Rector uram, a ki is igen böcsületes ember, kér ezen levelét recommendáljam; nem tudom mirül ir, de Édesem, ha miben lehet, hitihez való buzgóságábul szolgáljon szivesen ő Kegyelmének. Vannak bánatban, már elérkezvén a commissariusok, kik conscribálják jószágokat, s magokat kiigazítják; bizony Szívem úgy búsulok rajta, mert mind Istentül félek érte, s mind a bal-keresztyéneknek ezzel nagy örömöt szerezvén, félek az excommunicatiótul, s az egész keresztyénség előtt nótába esnek a magyarok. Az méltóságok ugyan jobban tudják, de én csak nem várom Isten áldását érte; kirül, ha ugyan meg lesz-é ? tudósítson Kegyelmed lelkem. Az lovaim s kuktám, minthogy Kegyelmed semmit nem ir rólla, oda érkeztek-é, örömest tudnám Szívem, visszaküld-é kegyelmed bennek, kiket Marjai küldött innét ? jóllehet nem kétlem, az iránt írott levelemet eddig vette Kegyelmed. A hirekrül való tudósítást szeretettel köszönöm. Az francia követ Károlyba volt Eötvösnél ebéden, igen tanult ember; ott is elbiztatott; a mint mondta, ha nem érkezett volna, már végbevitte volt a német, hogy Pápai kiköltözzék az erdélyi háztul, de azután meghagyták; már költözött is. Az szelid farkast kérte, hogy Írjanak Kegyelmednek, vissza-menet hadd vigye el magával a francia király fiának, igen kedves lészen; oda is Ígérte ötvös; a levélhozásért jó lesz. Holnap Isten segedelmébül Salánkra akarok indulni; az Asszonyra a mindennapi hideg esvén, rosszul vagyon s híj erősen; máskint most oda nem mennék jó ajándékért is; mulatásomat az Asszony nyavalyája mutatja meg, máskint legfeljebb sem mulatok oda egy hétnél tovább, s ha. lehet annyit sem, mert sok dolog volna, csak volna ki által folytatni. Ezzel maradok Kegyelmednek Édesem igaz hites társa Olcsva, 3. Aug. 1706. B. K. m. pr.