Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

felé megyén, ő Kegyelmével Kegyelmed mentül hamarább igyekezzék (arra útját vévén) megegyezni; addig is, míg Kegyelmed viszsza tér Szolnokhoz, megparancsolván Bagi László és Török András kapitány híveinknek, az hadat tartsák jó rendben s légyenek jó szoros vigyázásban. Caeterum praetit. Dom. Vestram fceliciter valere desideramus. Ex Castris ad Tokaj die 5. Novembris 1703. Prast. Dom. Vestrae ad officia parati F. P. Rakoci m. pr. Kívülről: Illustr. Dom. Alexandro Károlyi etcet. Eredeti, pecséttel. (Rákóczi-levelek 5.) XXXII. A túri bírák Károlyi Sándornak városuknak a ráczok által történt nagy romlását megírják és kérik, hogy Nagy-Kőrösről a sebesültek számára orvosi segítséget rendeljen. Túr, iyoJ. nov. 5. Minden dolgaiban szerencsés előmenetellel áldja Isten Nagyságodat, kívánjuk. Méltóságos Generális urunk, vettük Nagyságod levelét die 5 praesentis hora circa decima, melyet titulált minékünk és kunsági urainknak. írja Nagyságod, hogy mintegy ötvenig való rácz vitte el Szentesről a csónakokat, de nem ötvenig való volt, hanem volt lovas és gyalog magyarral együtt öt vagy hat száz. Minékünk valóban megesék, mert mi felénk soha senki semmi hírt nem hozott, hanem magával együtt hozta reánk a hírét, és a mely kunságiaknak Nagyságod Szolnoknál parancsolt volt, hogy hozzánk jöjjenek s velünk együtt strázsáljanak, egymást , őrizvén, azok is a jámborok, nálunk lévén, nem bírtunk a sok ellenséggel, hanem valóban nagy rontást vittek végben rajtunk, mert minden marháinkat, lovainkat eltakarították, minden élelmünket s ruházatunkat, valami a föld szinén találtatott s szerezett s asszonynépeinktől fosztogathatott, mindenünket magunk ökrein s szekerein elvitték, ad diem 4 praesentis virradólan ütvén