Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

az bányák szükségéről dispositiónkat hamarább nem vette, arról bizonyára nem tehetek, mert nemo dat quod non habét. Most is Grabaricscsal mely keveset küldtem, tudom fog Kegyelmed csudálkozni, de ratio ut supra. Az mi az hadnak szűkességét illeti, az késedelemben okoztathatik az, aki Kegyelmednek nem küldte az pénzt. Mert mióta Kegyelmed ezen szoros expeditióba foglalatoskodik, egy fél napig sem halasztottam levelére való válaszadásomat, mihent bizonyosan hol létét megtudtam. Valóba kesereg az szivem, hogy az hadak elhitetvén magokkal az bányáknak temérdek jövedelmét, fizetéseket annyira óhajtják, mintha idegen fejedelmet s nem hazájokat s magokat szolgálnák. Az Dunántúl való operatió függőbe kezdi vala tartani elmémet, mert Óvár megvétele után Pálfi valamely lovas némettel megszaporodván, az gyalogját Pruckban hagyta, s még minek előtte óvárhoz érkezett volna, Ebeczki István hadainkat belőlle kitakarította és felégettette, mely valóban roszszúl is esett. Mert noha Bercsényi uramtul •volt olyan parancsolatja, hogy eztet olykor kövesse, az midőn obsideálni akarnák, — nagyon praecipitálta az dolgot. Ezzel szivet vévén az ellenség, Köpcsényhez szállott; az lovas hadaink penig Soprony tájékát megkörnyékezték, és Pálfi magához hozatván az posonyi gvardizomot, minekutánna reggel portánk jól nyert volna tűle, délután publicáltatta az két heti armistitiumot, a végre hogy az idő alatt tractálódjék a formális hosszabb armistitium is. Én mind ezekre nézve e jövő csötörtökön innen arra felé Isten jó voltábúl megindulok ; és mivel az munitiót is minden felől szállíttatom, ha az armistitiumbul semmi sem lesz, azonnal kezdek az operatióhoz. Örömmel értem az Kegyelmed szerencsés operatióit, melyekbe bár az Orosz Pál alatt való corpus segítené Kegyelmedet. De mit csinál, bizony azt sem tudom ; mert ha néha levelét veszem is, az operatiókrúl soha semmit sem ír. A rebellált hajdúk között ugyan nevezetes executióval tétettessen Kegyelmed példát, hogy 10, 12 ember halálával ezerén is tanuljanak, mert külömben jó végét nem várhatjuk dolgainknak. Csáki Andrásért nincs oly rabom, a melyet ne adjak;