Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

mivel nem örömest adnék okot az törököknek az panaszra ; de viszontan büntetéssel is nem kiméllem, ha megérdemlik. Harmad napja hogy Krutsai Mártonnak ioo ezer forintot küldöttem; a többirül alkalmasint provideálhat Ajtai; noha én innen is küldök ha több jű. Hogyha az felyebb irt törökök portékáját visszaadatom, nem lészen szükség az megvételére, mivel elégedendő abát vétettem fejér pénzen sokkal jutalmasabban. Lónyai is meg fogja mind azokat szerzeni, az melyekrül volt Kegyelmedtül intimátiója. Bizony magam is keservesen értettem Barkóczi uramnak méltó panaszát azon Kecer Sándor ő Kegyelmének irott levélre nézve; azonnal tettem is olly dispositiókat, hogy remélem ezután meg nem szomorittatik. Hadadi ezerének mustrája mind helyes, mind rendes; s ha jól consideráljuk is, tapasztalni való, hogy mind általment azokon a tiszteken, kihez képest az Kegyelmed opiniója szerint való fizetést is megérdemli. Magam is nem tudom mit tegyek Déva felől az külömböző hirekre nézve. Hogyha mindazonáltal Kegyelmed az 21. irott levele szerint dispositióit véghez vitte, tudom lesz eddig hire felőle. Az rabok szabadulásába teszek oly dispositiót, hogy tudnillik valakik szabadulandók, elsődször Kassára és onnan huszankint Ecsedben vitettessenek. Csak azon légyen Kegyelmed, hogy azokon kezdjük az kik az capitulatio meg nem tartása miatt arestáltattak, mivel azokat Bécsbe nem akarják az cartellában érteni. De sokkal könnyebb volna, hogy ha azok az kik az felső vármegyékben való várakban vannak, Újvár felé szabadulnának. Ha Dévát feladták, el ne felejtse Kegyelmed szegény Csáky Andrást, kit ha capitulatio ellen fogtak meg, jó lesz érette Cincendorfot adni. Ugy látom, csak hízelkedik Kegyelmednek Rabbutin, mert hiszem originális levelét is láttam, a melyeket irt Forgácsnak; de Qrosz Pál mindenkor veszekedvén véle, talám inkább ü reá érti. Pálfi Sárvártúl elmenvén, Nemeskér felé