Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

34 1703. délyre kerülve is, de haza megyek; melyet nagy méltóságos urak s \ő Felségének magának is megmondván, én tőlem nem tiltatott, sem semminemű hadi vagy más dispositió reám nem bizattatott, kivel köteleztettem volna másra. Azért még Bécsből indulok vala szándékomnak betöltésére, de Generális Gombos uramnak éppen akor occurrálván expeditiói, bíztam ahoz, hogy talám ő Kegyelme vagy mások is indítnak valamit, és ő Felségéhez való kötelességemet szegről végrül, hivatalom nem lévén is, continuálhatom. Már öt hete, mióta mind várom, de semmi láttatját nem ismervén, succursust is későn remélvén, még csak egy portát is mind eddig nem tevén, belefáradtam, az heverést eluntam. Azért ahoz kihez hittel és természet szerént vagyok köttetve, senki méltán meg nem ítélhet, hogy eljöttem s megyek, s hiszem Istent, hogy szerencsésen el is vezérel. Mely dolgot, Kegyelmedet kérem édes kedves Sógor uram, m. Barkóczi Ferencz Duszár (?) uraiméktul, Montecuculli és Veteranyi bátyám uramnak sub rosa communicálhat Kegyelmed; meg ne ütközzenek és botránkozzanak cselekedetemen, mert királyom, császárom oly kegyelmes, kiket Isten után földi Istenimnek tartván, most is érdemem felett való gratiáját tapasztaltam és vettem; hiszem Istent, ő Felségek abban meg is tártnak. Azért míg Isten ez világban fentart, hozzájok való kötelességemet úgy igyekezem conserválni, hogy az kik mostan balítélettel vannak is felőlem, akkor lelkek megnyugszik rajtam. Itt való tekergésemet tovább sem sajnáltam volna, de consideráltam berekedésemet és bizonytalan felszabadulásomat, és az háborúnak is reménytelen végét és egésségemnek bomlását, kire nézve iterato böcsülettel követvén Kegyelmedet együtt az én kedves Sógorom asszonnyal és minden hozzá tartozandóival, kérem megbocsássanak én nekem, ha mit találtam véteni vagy ezen vagy más cselekedetimben, és tovább is tartson Kegyelmetek engemet megtapasztalt úri affectiójában s atyafiságos szeretetiben. Kegyelmetek is megtapasztalja bennem, hogy valahol és valamiként s valamiben tudok, Kegyelmeteknek szolgálni igyekezem s el sem mulatom. Ezen levelemet pedig kérem Kegyelmedet ne publicálja mindenek előtt az feljebb megírtakon kívül, hanem titokban lévén még mocskoljon szidjon és álmél-