Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

rendelni. Districtualis commissariusinknak is lészen parancsolatjuk, hogy investigálják : a portörök kitől vásárlották a salétromot. Igazságtalannak látjuk azt is, hogy egy helységben öt hat gazda főzi a salétromot, s azoknak praetextusával ötven s hatvan gazda mind a n. vármegye s mind a haza terheitől privilegiáltatja magát. Kihez képest Kegyelmed tegyen olyan dispositiót, hogy a kik nem főzik a salétromot, illendő terh viselésének subjaceáljanak, s azzal fognak incitáltatni többen is a salétrom iránt való industriára. Hogy n. Szabolcs vármegye immunitált helységinek portáival aggraváltassék, magunk is nem látjuk igazságosnak, de szükséges hogy nem csak mondás által, hanem justa comprobatione liquidáltassék, melyik eximált légyen spécifiée mennyi portáról, és ugy detraháltassék a n. vármegye portái közül. Hasonlóképen tudni szükséges, Szent-Marjai Ferencz mennyi nemes embert attrahált magához n. Szabolcs vármegyéből, és azoknak listáját ugyan ő adja ki, mellyből ki fog tetszeni, mennyi soldosra telik, hogy praestálták volna azok, a kik Szent-Marjaihoz állottak, és annyi soldos defalcáltathatik a n. vármegyének. A sónak szállításában most téli üdőben (jóllehet t. nemz. Kálmánczay István senatorunknak is commitáltunk felőle) más módot nem látunk, hanem ha a commissariusok búzát és egyebet szállétván Máramarosban, azon alkalmatossággal hozhatnának hadak szükségire valót. E következendő napokban penig nevezett administratorunk maga is ide jővén, kivánunk olyan dispositiókat tenni, hogy a sónak megócsulásával consoláltassanak hiveink, ugy a vasnak is szűki ne légyen. A melly töröktül megárult portékáknak regestrumát Kegyelmed nekünk küldötte, azoknak regestrumát Kegyelmednek visszaküldöttük, és a miket azokból subducáltunk lineával, azokra szükségünk nincsen ; a melyek penig subtrahálva nincsenek, azokat Kegyelmed tétesse külön sequestrum alá. De hogy oly nagy árát fizethessük, a mint Kegyelmed irja, lehetetlen, kiváltképpen hogy két annyi réz pénzt adjunk, mint fejér pénz obveniálna érettek. Ugyanis ha magunk ily világos rosz példát cselekednénk contemptussára az rézpénznek, ki mit nem gondolhatna ? Ellenben penig fejér pénzt is, hogy annyi ezereket ily simpliciter kivigyen azon kereskedő az országból, Ke-