Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

melyre ha üdő és marha nem volna, sillyesztessenek inkább el. Nádaskai hadairul csodáljuk még hire Kegyelmednek nincsen, mivel Krucsai Jánosnak megparancsoltuk a sietést. A mely okbul télnek idején fáradságával nem gondolván, a végre hogy a Dunántúl való földet segéthesse, megindul, azon okbul nem hiszem ijesztésen kivül formális operátiót tehessen. Gr. Barkóczi urnák is irtunk, a ki a mint halljuk az hadakat Belényes segítségére küldötte. Mivel mindazonáltal halljuk, hogy az aradi commendáns rácz Thökölyivel személyében vagyon, kétséges vagyok egyéb operatiot tegyen Belényes megvételénél. Tudjuk, előbbeni levelünkből érthette Kegyelmed, hogy hétfőn szándék(ozunk) Tokaj felé indulni, mivel 25. nem differálhatjuk, ha csak az ellenség nem interrumpálja; (vár)juk Kegyelmed tudósítását mennyi lehet azon ellenség, lovas-e vagy gyalog több ? ugy munitiója vagyon-e ? Debreczent kemény modalitásokkal is kell kénszeríteni az elszállásra, noha nem gondoljuk, hogy magát profontozván oly hamar megéhezzék, de ratio belli dictare videtur. Az malmokat jobb lesz elsillyeszteni, mint sem vasait elszedni, mert sok mesterembere lévén, azokat hamarább reparálhatja. Coeterum eandem P. D. V. ad vota valere desideramus. Pácsa die 8. Jan. 1706. P. D. V. amici ad officia parati F. P. Rákóczi m. p. Most gyüvén hozzám Dobozi Barkóczi uram levelével, irják hogy belényesiek újonnan elszélesztették az ráczokat; de ez oly hir, hogy Boné leindulván, Belényes felé való váradi labanczokbul fogott egyet, az ki neki ezen hirt referálta, mondván hogy ott volt akkor s ő is megtért s alább nem ment; adja Isten igaz légyen. Eredeti, az utóirat a fejedelem kezeirása. (Rákóczi-levelek, 180.