Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

nak, hogy Isten ő szent Felsége általhozván szerencsésen az Dunán, Földvárát jó passusnak kedvéért megépítettem, Simontornyát, Pápát, Kapuvárat, Kőszögöt, kikben német prsesidium volt, úgy szintén Borostyán várát is szerencsésen megvettem. Pálfi penig Prukban lévén, kün levő horvátjait Balog Ádám és Szekeres kapitány uraimék alkalmasint lecsapdosták, magát penig benn szorították, kin is actu gyalogsággal és álgyúkkal megyek. Soprony felől azt írhatom, hogy magát fel nem akarván adni, mind külső s belső városának nagyobb része bunkák által megégett. Mostan penig ezzel az kárral még egy kevés ideig gondolkozásra való üdőt adtam nékik, rövid nap még más módját keresem fel. Itten hála Istennek szép csendességben vagyon ez az darab föld, és mind Kegyelmes urunk hűségére hajlott. Az katonaság is jó disciplinában tartatik, semmi húzást s vonyást nem követ el, az mint is engemet nem kártévő hanem jótevő Jánosnak hí nak. Tovább kérem Nagyságodat, hogy az oda való német ármáda felől engemet is tudósítson Nagyságod, mert ha nem tudósít, magam is Nagyságodrul elfelejtkezem. Ezzel kívánom ezen levelem találja jó egészségben Nagyságodat, maradván, Dátum in Harka die 27. Decembris 1705. Nagyságodnak igaz jóakarója s apja Bottyán János m. pr. P. S. Én Pápán bezzeg édes Fiam csak alig hogy el nem rúgtam az patkót, mivel az vállamat fejemet és orczámat csak alig hogy el nem vitte az kartács; az testamentom tételen sem lehetett volna, Nagyságod jelen. Külsején : Méltóságos Generális Károlyi Sándor kedves Fiam uramnak ő Nagyságának, Tiszántúl ibi ubi. Eredeti, pecséttel. Kiadva Thalynál. CCXCIX. A fejedelem Károlyihoz. Munkács, 1705. decz. 29. Spect. ac magn. Baro amice Nobis observande. Salutem et felices rerum successus. Mivel a nemes ország javát s boldogulását a békességnek tractája által is kívánjuk