Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

előttem képtelennek tetszvén, kénteleníttetem Nagyságoddal közölni; azért városi ember szekerét nem illik ő Kegyelmének tartóztatni. Palocsai uram ő Nagysága is meg itt vagyon, kinek is nincs több ellensége Debreczennél, csak Isten meg ne boszúlja; sem vármegyébűl, se commissariustul nem vehete vagy is nem akara ő Nagysága annyi szekeret, kiken mundirumát elvitetheti vala regementinek; oda is tíz szekereket kellé állítanom. Bizony a Nagyságod méltóságos tekintetiért cselekeszem mindezeket, elhitetvén magammal, Nagyságod is valamit lehet, csekély személyemmel s boldogtalan városommal kész tapasztalt igaz affectiója szerént elkövetni. Ez az veszendő szüret elfoglalta az embereket, siettetem vele üket, noha nem tudom ki issza meg. E mi nemzetünk hihető gonoszt érez, ez okon minden alkalmatlanságot, kin ben fegyverecskéje lévén, elkezdett ujjolag követni; de csak a tisztei ne volnának okai, könnyebb volna szenvedni. Ha Nagyságod mint ezen haza fia tovább is azon (nem) provideál, hova leszünk. Árva Túrócz vármegyeiekhez semmit se bízhatunk, nem kell annál több ellenség, csak legyen módjok benne. Győri N. János kapitány uram is semmit se gondol megmaradásával ezen földnek; híjában szijják zsírunkat. En továbbra is magamat ez boldogtalan hazával igaz hazafiuságban ajánlván, maradok Nagyságod alázatos igaz szolgája Debreczen, 12 Oct. hora secunda. 1705. Dobozi István m. pr. P. S. Hát m. Generális uram, praevie disponálni ennyi szegény boldogtalan népnek helyérül, intertentiójárul, ha futásra jut, avvagy nem szükséges és keresztényi állapot volna-é ? Sapienti pauca. Követem Nagyságodat, a kinek hol fáj ott tapogatja. P. S. (egy külön szelet papirkán). Jól tudja Nagyságod régi igaz szolgája voltam s vagyok, ez után is leszek. Kérem azért alázatosan Nagyságodat, magamrul s cselédeimrül is legyen gondja, ha ugyan Isten bujdosásra juttat; se mint, se hova kelljen mennem, bizony nem tudom etc. Külsején: Méltóságos Fő Generális Károlyi Sándor nagy jó uramnak ő Nagyságának írám alázatosan, Túr. ívpapiron, pecséttel.