Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

ELŐSZÓ. Nagy idő múlva követi ez Oklevéltár 5-ik kötete a megelőzőket. A sajtó alá rendező a maga lassú munkáján kívül, a mely a fő és alig menthető ok, hozhatna föl mentségül nem ugyan külső gátoló akadályokat, de némi enyhítő és magyarázó körülményeket. Ezek közül fel is említek egyet, mint a mely hozzájárul a levéltárnak és azon anyagnak megismertetéséhez, mely ezen kötetben foglaltatik, és a melynek a jövő kötetben folytatása következik. A gróf Károlyi levéltárból nem külsőleg kiválasztva, hanem belsőleg külön elemet képezve válnak ki azon oklevelek és levelezések, a melyek a II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli hadakozásokra vonatkoznak. Már a múlt század végén sem volt meg azon nagy fehér leveles láda, melyben Károlyi Sándor az 1703. júliustól 1710. novemberig «a hadakozásoknak 9 esztendeig való folyását magokban foglaló»leveleket fia és utódaira hagyta. Ezen levelek be vannak osztva nevek szerint és időrendben a Levéltár 219. fasciculusába és laduláiba, és most csak az egész levéltár áttekintése árán vizsgálhatók meg. Ezen kurucz leveleknek magvát azon bekötött fóliánsok képezik, a melyek a fejedelemnek Károlyi Sándorhoz küldött leveleit foglalják magokban időrendben. Első ezen levelek közül a fejedelemnek Szűcs, Borbély, és Deák szolnoki kapitányokhoz irott levele 1703. szept.