Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

folytatására nézve, az Kegyelmed expeditiói véghez viteléig Barkóczi Ferencz urat rendeltük. Ugy látom magam is, súlyosabb lészen a Kegyelmed expeditiója, de bízzunk Istenben, ellenségünk megszégyeníttetik. Mely is hogy jobban véghez menjen, directe Andrássi István úrra küldöttük ez annectált ordert, hogy ha az aradi ráczság fel felé nyomulna, azonnal háta megett felnyomulván teljes tehetségével azon legyen, hogy Kegyelmed directiója által kiszoríttattassék. Ugy látom itt is ellenségünk tapogatva akar járni, jóllehet már a dánussal (ki is hat regementbül álló) magát conjungálta, de mégCsalóközbül lassan készül, hihető Imperiumban két helyett, Olaszországban egy helyütt megverésére nézve, melyet is minden rabok confirmálnak. Okolicsányi Pál és Viza püspök uramék kijövetélek után, Szirmay István úr oly véggel ment fel, hogy az fegyvernek subsistálása lehessen, és minek előtte egymás erejét megpróbálnánk, mind a két részrül in flore levén, kezdenénk beszélni a tractárul, melyet én ország gyűlésére halasztottam. Válasza jővén Szirmay uramnak, lesz Kegyelmednek értésére fáradságának haszna. Coeterum Eundem bene valere desideramus. Dátum in castris nostris ad Mocsonok positis, die 22. Julii 1705. P. D. V. benevoli F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti. (Rákóczi-levelek, 92.) CXCIX. A fejedelem levele Károlyihoz. Vecsei tábor, 1705. július 22. Spect. ac magn. Domine observandissime. Levelét Kegyelmednek vettük, együtt az Helepront relatiójával. Úgy látjuk meg nem szűntek ott még most is az ellenségeskedések. És jóllehet megírtuk ez előtt is Kegyelmednek, hogy itt lévén már az ellenség előtt, várjuk óránkint kicsapását, mire nézve nem reménlhetjük egy könnyen segítséget küldhessünk azon földre: mindazáltal tudjuk azt is, hogy Kürtnél létünkkor minapában szemünk