Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

is: azért Nagyságod méltóztassék tovább is maga intentióját megírni, hadd tudjam magamat mihez alkalmaztatnom tovább is. Commendánt uram ö Nagysága is 50 németet igírt hogy meglovasít, kiket is magammal el fogok vinnem. Tegnap írt Klobusiczky György uramnak ő kegyelmének felyül említett Commendánt uram ő Nagysága, hogy ha úgy tetszenék, Jánosiban gyűne élőnkben, két compánia német. Mert némely nap is úgy jártunk, hogy Milith Pál uram ő Nagysága azt írta, Beregszászban meg vár bennünket. Én minden tartózkodás nélkül oda mentem, az holott is az egész város kuruczal volt tele; csak az jó Isten tartott meg, hogy kezekben nem akadtunk a város végén. Már mostan egészen Nagyságod úri dispositiójára bízván magamat, elvárom válaszát Nagyságodnak. In reliquo me ulteriori gratiae recommendans permaneo indesinenter 111. Dom. Vestrae obligatissimus servus, Munkács die 7 Junü 1703. Georgius Orosz de Csicser m. pr. P. S. Nagy alázatosan követem Nagyságodat, hogy magam nem subscribálhattam ezen levelemet, mivel az jobb karomon vágtak eret. Czím: 111. dominó Alexandro Károlyi etc. ibi ubi. Eredeti, gyűrűs pecséttel. IX. Gróf Löwenburg szatmári kapitány Károlyit a neki szánt hadi segedelem felől tudósítja. Szatmár, 1703. jun. 7. Illustrissime Domine Comes mihi confidentissime. Sub dato 6

ta Junii ex Kórod emanatas Illustr. Dom. Vestrae literas gratanter et debito cum honore percepi hodierna die. Pro communicatione novorum summás repono gratias, precando, ut non cum hoc uno, sed cum pluribus, iisque primiceriis utpote Thoma Esze et Alberto Kis victo-