Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

Károlyi kezével: Redditae die 27. Maji in castris ad Tur positis 1705. Eredeti, pecséttel. (Rákóczy-levelek, nro. 50.) CXLVI. Károlyi Sdndorné urának magán ügyeiről ír. Olcsva, 1/03. máj. 1. Istentül minden jókat kivánok Kegyelmednek Édesem. Miképen károsíttatott meg ezen szabó, ki is már conventiós szolgám, Boné uramtul küldetett ármások által, maga Szívem fogja Kegyelmedet informálni, hadd menjen el Kegyelmeddel ott eligazíthatni, mert lova oda lévén, a szolgálatra is alkalmatlan leszen, másként jó legény. Egész szándékom vala, hogy ha csak Ecsedig is, Kegyelmedet édes szívem elkísirjem, de Kegyelmednek Édesem semmi akaratját észre nem vévén elmulattam; másként is most épen semminemű discursusba velem nem egyeledvén mint másszor, épen nem vehettem erőt magamon, hogy kedvem lehessen. Én ugyan annak véltem, talám a sok egy más baj boszúság miá talám változása vagyon Kegyelmednek, a mint hogy bezzeg én már vagyok úgy elégszer, hogy lehetetlenség olykor magamnak kedvét venni akárki kedvéért is, de ez én rajtam nyavalya s igen akalmatlan pedig. De már másszor arra tartok a Kegyelmeddel való szembe léteire a mikor másként foly a szerencse, mint Kegyelmed Prinz Lojival Várad alatt egykor azért nem kivánt volt szembe lenni. A zöld mentérül nem parancsolt Kegyelmed lelkem, ha aranyfonál gombokkal s gombszárakkal hamarjába megcsináltassam-é, a mint írtam volt; való ugyan azt írta Kegyelmed hogy egy rendbeli köntöse megmaradt. Pánczéling és nyakbavaló készítésbe örömest munkálódtam, de matériát a ki a tafotánál jobb lett volna, az vásárokba nem kaphattam. Ungvárra akarok küldeni Áldozóra, talám ott találni. Az öreg asszonyrul postai alkalmatossággal ha elébb írhat Kegyelmed Gólyinak csak írjon, mert épen csak magam vagyok, mennél hamarébb küldje