Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

kor becsülettel vettem; levelének continentiáját bőven megértettem. Melyre nézve magam is holnap az végezés szerint meg fogok indulnom és Vásony felé tartok, hogy alkalmatos helyen az egyezésünk meglehessen. Az való, tanácsosabb is így cselekednünk, mintsem ellenkezőbb képpen történnék az dolog. Én már ehez tartom magamat, ha csak újabb informatióját nem veszem Kegyelmednek. Tegnap estve jövének ezen levelek Generális Bercsényi uramtól, melyeket inclusive Kegyelmednek megküldöttem, írja nekem is az úr, hogy bizonyos hadat fog küldeni által az Dunán, kik is Bécs felé operálván tartóztassák Haisztert, Maradok Kegyelmednek köteles szolgája sógra Pápa, 1 Sept. 1704. Andrási István m. pr, P. S. Mivel Generális Esterházi uram ő Nagysága Kádártáján van, Beszprim felé javalják menetelemet. Külsején: Mélt. Generális Károli Sándor úrnak etc Dobroka. Félíven, pecséttel, Andrássy kezeírása. CXXI. Eszterházi Antal Károlyinak a hadak fegyelmetlenségéróí panaszkodik. Solt, 1704. szept. 6. Jó estvélt adjon Isten Kegyelmednek kedves bátyám uram. Én nem tudom minémü végét várhatja ember ennek a rút, undok, országpusztító, tolvaj módon húzó vonyó gaz nép cselekedetinek. Mert már annyira vagyon az dolog, hogy magam sem vagyok securus itt való létemben, kénteleníttetem fegyveres kézzel szállásom tájékát istrázsáltatnom, szemtül szememben fenyegetődznek; úgy látom kénytelen leszek az magam securitására nézve az méltóságos Fejedelemhez mennem. Most egyébaránt másképpen is valameddig ez az had itt