Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

~kat publicáltatnunk, adván tudtára mind Dunán innét, s mind túl valóknak híveinknek, hogy meggondolván Istennek ingyen való kegyelméből, csak magunk nemzete fegyvere által is, mennyi nagy adózásokból, nyomorúságokból, és súlyos igából szabadíttattunk fel, és mennyi sok szép erősségek csudálatosképen estének birodalmunk alá, annyival inkább mostan már, az midőn keresztény királyoknak segítő hadait minden órán várjuk, mit remélhetünk ? Bizonyára nem egyebet, hanem hogy Isten s az világ előtt megbizonyosodott és világosodott igaz ügyünket elérjük, hajdani szép szabadságunkat megnyerjük, keresztény országok előtt tündöklő törvényünket helyben állítjuk, és nemzetünket, árváinkat, s özvegyeinket, az hallatlan adózás, nyomorúság és inség alól felszabadítjuk. Mely közönséges jónak megnyerésiért valamely magyar egy szívvel egy lélekkel mindegyik nem kíván hadakozni, szenvedni és munkálódni, nem méltó hazánk fiának, nem méltó magyarnak neveztetni, hanem hazánk fatytyának, ország s nemzete árulójának. Annak okáért ezen pátensünkben kegyelmesen intjük mindeneket, és hagyjuk s parancsoljuk, hogy az feljebb megírt istentelenségekről letépvén, az széjjel oszlásnak, szökésnek hagyjanak békét, minden felé kemény parancsolatunk lévén azok iránt; s jól viselvén pedig magokat (kit is reméljük) rövid időn bizonyos summa pénzzel is consoláljuk, addig is pedig minden helyekben való .szabad exercitiumjával vallásoknak híveinket az egész hazában megvigasztaltuk. Dátum in oppido Gyöngyes die 25. Augusti, Anno Domini Millesimo Septingentésimo Quarto. A fejedelem aláírása nélkül, de a nagy fejedelmi pecséttel. (Rákóczilevelek, 44.) CXVI. Eszterházi Antal tudósítja Károlyit, hogy a fejedelem egyenes parancsára rövid nap Károlyival egyesíti hadait. Szemesei tábor, 1704. aug. 26. Méltóságos Generális, nekem kedves uram bátyám. Ezen órában vettem méltóságos Fejedelem kegyelmes urunk ő Nagysága maga expressus postája által sietséggel