Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

által; ő csak várna ha mehetnék. Ajálván magamat az Kegyelmed affectiójában, maradok Kegyelmednek köteles szolgája sógra Pápa, 19 Aug. 1704. Andrási István m. pr. Külsején: Illustr. dom. Alexandro Károlyi etc. Bosok, vei ibi ubi. íven, pecséttel, az egész levél Andrássy kezeírása. CVI. Szécsényi Pál érsek Károlyit a békességre inti. Sümeg

y 1704. aug. iç. Méltóságos Generális, nekem bizodalmas jó uram. Kegyelmed levelét vettem böcsülettel, jó akaratját igyekezem megszolgálnom. Sárvárról s Kapuvárról való gondolatja már késő. Tóközt erősen égeti Haiszter népe, az többi is utána megyén; az styriai égetésnek ez az effectusa. Isten méltán látogat bennünket; midőn jó alkalmatosságokat nyújtott Isten az békességre s nem amplectáljuk; ontódik az keresztyén vér, kiről Isten előtt számot adunk. Mert bár elsőokot az német adott is arra, mindazonáltal azt megösmervén, kívánta törvényes igazságunkban való sérelmünket megorvosolni, s ennek utána abban megtartani; de oblatióját ezaránt Fölséges Udvarnak nem acceptáljuk, hitelt nem adván igéretinek, noha mind anglus s mind hollandus caveál ez iránt, s kész magát közben vetni. Azonban romiunk, fogyunk, pusztulunk, s elmulatván az jó alkalmatosságot, azután örömest ragaszkodnánk hozzá s hinnénk, de késő lészen. Francziában, bavarusban, törökben bízott a m. Fejedelem, szükségnek idején non comparent, s nem is leszen semmi belőle; nékik akarunk szolgálni, s magunkat rontjuk. Isten egyedül orvoslója, de ahoz is nem jól folyamodunk, midőn naponkint való sok istentelenségekben ugyan úszunk s boszúra ingereljük.