Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

mert az rígenten Gradycskánál sebben esett karom viszont kiújult, akinek gyógyítása miatt már hat hete szintén hogy itt Kraydenoch *) nevü városban gyógyíttatom magamat. De már Istennek hála rövid napok múlva való meggyógyítással biztatnak az barbélok. Itt valóban hozzá fogtak az hadakozáshoz minden felül, csak gyakran gyakran megverekesznek egymással, úgy anyira, hogy hol hat s hét s tíz ezerig való nép is elvész egy egy ríszrül. Princzloy

2

) csak kemínyen s dicséretesen viseli magát. Az egész Imperiumban valamerre fordul az ember, akár melyik szegletire az országnak, minden felin táborok vannak, mind a francziának s mind a mi népeinknek részérül ütközetek esnek; az melly actiókon csak ugyan a szeginy magyarságot fordítják ahol súlyosabb. Az több magyar hadaktúl s ármádiátúl vagyok husz vagy huszonöt mirföldnyire a hova comendiroztattam trupjaimmal, ide az Muzlához Spanyorországh 3

) széliben Huncryk nevü tartományban. Az föld népe is francziául spanyorul beszél inkább mintsem más német nyelven. Noha igen messze el szakasztattam az több magyaroktúl, de e contra viszont ama rígi magyar nemzetünk országa adatott birodalmomban, úgymint az Hunoké. Mert a midőn megverettek az spanyoroktúl és más nemzetsígektűl, ezen tartományban tartattak meg, és ide retirálták magokat. Azért is neveztetik Hunczryk ezen tartomány, aki magyarul ezt teszi: vissza, vissza Hun.

4

) Mert a midün viszavertík szegínyeket, azt kiáltották nekik : Huncryk, Hunczryk. Míg most is vannak derík nagyságos urak itten, kik Hunnoknak hivattatnak, s nem is tagadják hogy nem az Hunok maradíki, süt még gyönyörködnek ezzel, hogy abbúl az mi rígi híres nevezetes s vitéz magyar nemzetsígünkbűl valók. Magamot is enyihányszor böcsületesen tartottak, most is csak termíszet szerint kitetszik belölök, hogy bizony magyar nemzetből valók. Kírem ne nehezteljen Nagyságod is az oda alá való állapotokrúl írnia. Az én Nagyasszonyom') Kreuznach. — 2

) Badeni Lajos herczeg. — >) Belgium. — 4) «Le Taunus se continue entre la Nahe et la Moselle par un grand plateau montueux et boisé, . . . que l'on désigne dans son ensemble sous le nom vulgaire de Hundsrück (Dos de Chien) ; mais la véritable appellation semble être Hunsrilcken, dont le sens primitif est celui d' «Arête élevée». (Reclus: Nouvelle Géographie, Paris 1878, III. kötet, 563. lap.)