Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

//. MÁTYÁS KORA. 6? XXXIX. Vetésy László végrendelete, 1610. nov. 10. 1610. die 10-ma Novembris. Én is meg romlott edény, sok nyomorúság s fájdalom miatt meg emésztetett ember, halandó voltomról meg emlékezvén és utolsó időmre nízvén, indíttattam arra, hogy valami jegyzéskét hadník holtom után, kihez maradékim is tudnának ragaszkodni. Elsőben: Hitemrűl, istenben való igaz vallásomról sok szóval nem emlékezem, mert az jó kútfűt az folyásárúi is esmérik meg. Iletembe igyekeztem azon, a mikorra emberi elmére jutottam, hogy mindeneknek felette az istennek, ki teremtette a mennyet földet, szolgálhatník parancsolati szerént, hogy levetvén az romlandó sátort, amaz örökké valót öltözhetném fel, a mellyet az én istenem az ő szent fia kedvejért ingyen világ teremtésének előtte adott az ő benne bízóknak. Tudom, utolsó órám idején meg koronázván hirvadhatatlan koronával, be viszen engemet is az örökké való bódogságban. Lelkemet azért ajánlom az felséges istennek, testem az ő anyjának a földnek, az ő utolsó kimenetele után. Az én atyáim között Mezőteremen legyen temetésem, bal kéz felől az templom ajtaja felén, a hol két leányom fekszik, azok mellett az ajtó felől. Rendelést és testamentumot nem senki kénszerítéséből, hanem jó lelki esméretemből, maradékimnak illyent írok a magam kezeivel: Jószágom három rendbeli: egyik őseimtül maradott, másik pénzes, kik az nénémtül Vetésy Annátúl Berey Estvánnétúl maradtak reám; harmadik jámbor szolgálatom után valók. :' Elsőben, őseimtül maradt jószágom, tudni illik Mezőterem, Mezőpetri, Vada, Vezend, Kaplyan, Bobald, hozzá tartozókkal együtt, fiamnak Vetésy Estvánnak, és ha ő utána isten mostani feleségemtül Csomaközy Annátúl fiat adna,