Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

egy párt a családi végrendeleteken kívül is kiadtam, p. o. a Rozsályi Kún Istvánét és Csáky Istvánét, azok tartalmának fontossága igazolja. A xvn-ik század történelmi szövetének alapszíne a protestantismns és catholicismus közti vallásos és politikai ellentét is több levél által van e kötetben világításba helyezve. Nem mintha a levéltárban nagy számmal volnának a protestáns egyháztörténelemre vonatkozó oklevelek, sőt mint legtöbb főúri családaink levéltáránál tapasztalhatni, innen is elpusztultak az ilyenek, részint a leveles ládákat ért soknemű viszontagságok közt, részint azért, mert a catholizált családokat épen ezek érdekelhették legkevésbé. A Károlyiak a Tiszántúl lakó nagy nemesi családok között az elsők, egy ideig majdnem az egyedüliek voltak, a kik a protestantismusról ismét visszahajtottak a catholicus hitre, még olyan időben, midőn azon vidéken a catholicus vallás politikailag inkább kárral mint előnynyel járt. A két felekezet közti ellentét érdekes világításban tűnik fel a Károlyi Mihály és Rozsályi Kún István, a két leghatalmasabb Szatmár megyei család sarjadékainak végrendeletében. Míg Károlyi Mihály elmondva a maga és felesége megtérését, lelkére köti gyermekei gondviselőinek, hogy gyermekeit az igaz római catholica religióban — mely kívül nincs idvösség — neveljék, Rozsályi Kún István, «in hoc deplorando casu, ha felesége pápista emberhez menne férjhez», meghagyja, hogy az minden jószágát és gyermekei tútorságát is elveszítse. Es megelevenednek egy pár oklevélben az ügyes és tevékeny jesuiták, az irodalmi vitáiról ösmert Sámbár Mátyás és Tyukodi György és mások, nemcsak mint udvari papok, hanem mint a család barátai, a gyermekek nevelésének vezetői, sok fontos vagyoni és politikai kérdésben közbenjárók és tudósítók, a kik hálából a családtól vett jótéteményekért teljes munkásságukat felhasználják a család emelésére. A családnak e században kétségtelenül legkimagaslóbb alakja báró Károlyi László, a Sándor atyja. Nejéhez Sennyei Erzsébethez irott leveleiben gyöngéd és kedélyes férjnek