Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

mondjanak, hagyok körmeczi páter franciskánusok klastromára tizenöt aranyat, kecskemítire tizenötét, gyöngyössire tizenötét és galgóczira is tizenötét. Ahoz az itt való zólyomi, körmeczi és galgóczi ispitálokra is adjanak lölkömért alamisnát az édes gyermekeim. Mivel Farkaskó fiamnak és Ágnes hajadon leányomnak még gondviselés kévántatik, azokat tekéntetes és nagyságos Galánthai Esterház János uram és Beríni Györgyné asszonyomnak ö kegyelmeknek gondviselése alá hagyom, kérvén azon, ő kegyelmek is, tekéntvén az ő árvaságokat és az istent, mutassák igaz atyafiságokat hozzájok, tartsák, oktassák és isteni félelemben neveljék őket, kiért az istentül is jutalmát várhatják ő kegyelmek. In arce Zoliensi, die 6 Februarii anno 1684. Períni Ágnes m. pr. Joannes Ebeczki juratus assessor comitatus Zoliensis m. pr. — Johannes Skulteti liberae regieeque civitatis Veterozoliensis judex primarius m. pr. — Sámuel Semberi juratus assessor com. Zoliensis m. pr. — Me quoque Joanne Pinnyei praesente et specialiter vocato m. pr. — Coram Georgio Riozik senatore Veterozolensi m. pr. — Coram me Daniele Remenias lib. reg. civitatis Veterozoliensis senatore m. pr. Két összevarrott íven, hét gyűrűs pecséttel. Lad. 37. nro. 116. CCXXXIII. Homonnai Krisztina levele Barkóczy Györgyhöz, melyben elrablott portékái felől tudósítja. Szerednye, 1683. oct. 28. Becsülettel szolgálok kegyelmednek. Isten sok jókkal adja kegyelmedet, kívánom. Kegyelmed becsületes levelét vettem; mit írjon kegyelmed itt való portékájáról, értem. Hogy az én szolgáim prédálták volna fel, édes Barkóczy uram, nem tudom ki mondotta kegyelmednek, de nem tanálta jóakaró uram mondania,