Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

testimonio literarum mediante. Cassoviae, die 3 mensis Octobris, anno 1674. Ladislaus Károlyi m. pr. Eredetije másfél íven, az aláírások mellett mindenütt pecséttel ellátva. Lad. fei. nro. 26. CCXIII. Szelepchényi György érsek az eberhardi részjószág dolgában ír Károlyi Lászlónak. Pozsony, 1674. dec. o. Spectabilis ac magnifice domine et fali observandissime! Istenben üdvezűlt Károlyi Ádám uram, az kegyelmed szerelmes bátyja, az minemű jussa volt romlott eberhardi puszta jószágocskában, éltében még nekem cedálta volt, az mint arrúl fassiója is vagyon nálom; ez iránt lévén kegyelmednek is hasonló jussa, ajánlotta volt kegyelmed is magát, hogy hasonlóképpen minden jussát nekem fogja cedálni azon portióban valót. Mivel pediglen ezen kegyelmetek portióját néhai Forgács László uram csak imiilyen amollyan jussal bírván, és ugyan éltében az javát el pozdorolván, az özvegye kezénél maradott még négy vagy öt nyomorult szegény ember, a kiket most is bírja; voltam oly szándékkal, hogy ki fizettem volna ő kegyelmét, de holmi jussát hánván-vetvén, és ahoz való kedvét nem látván, abban hattam. Es jóllehet ha leány ág volna is ö kegyelme benne, tudnám mint kölletník pínz nélkül is kitudnom belőle; mindazonáltal mivel az többét is pínzemen vettem, ehez is pínzemen akarok inkább jutnom, de mivel ezen jó akaratom Forgács Lászlóné asszonyomnak nem köllött, készebb volnék kegyelmednek azon pénzzel és summával kedveskednem, csak eziránt való jussárúi voltaképpen informálni és maga jó akaratját és segétségét mutatni akarná kegyelmed. Abbéli kegyelmed hozzám mutatandó affectióját, higyje el kegyelmed, hasznosabb alkalmatosságokban viszont meg hálálnám kegyelmednek. El várom azért az kegyelmed válaszát; kívánván in reliquo, ív. köt 33