Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

után közikben, az harmincz négy négy talléron kivül az egy egy tallérban az ollyatínokat is meg engedem. Félív papíron. Lad. 36. nro. 27. CCVII. Melith Zsigmond levele nejéhez. Perecsen, 1673. Isten minden jókkal áldjon meg édes társ, kívánom! En istennek hála jó egésségben érkeztem ebbe az jószágomba, noha nem kicsiny kárt vallottam vala Ke . . kesten; itt tegnap volt egy törvényem a jószág végett, de vége nem szakadhata, hanem új óbban .... napot hagyának; itt már prókátort vallottam, fogadtam egy Varjú György nevü nemes embert. Ezen az kedden Kolozsvárra indulok jószágom látására, némely részének el is foglalására; isten onnét ki hozván, én is killyebb mennék, noha bizony bár Csengerben volnék. En az lovakat itt Perecsenben hagyom, paripán megyek be; némely gonosz ellenségem, úgy hallom, bejövetem felöl csudaképen discurál, de hazud, mert én salvus conductussal jöttem, nem titkon s szökve; magam sem akartam úgy; dolgom elvégeződvén, megmutatom magam nekiek. Ezek után isten oltalmában ajánllak benneteket. Dátum ex Perechen, anno 1673. Az te hites társod Melith Sigmond m. pr. P. S. Egyéb hírt nem tudok írni, tegnap Somlyón voltam misén, hogy az török követ beérkezék Somlyóra. Kivül: Az én szerelmes házas társomnak, az nagyságos Pécsy Anna asszonnak adassék ez levelem. Fél íven, záró pecséttel. Lad. öi. nro. 79.