Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CCV. Ismét Teleky Mihály levele Károlyi Lászlóhoz, a köztük fenforgó határkérdés tárgyában. Szentpéter, 1ÓJ2, aug. 22. Szolgálok kegyelmednek! Kegyelmed utóbbi levelét vöttem, kire ha az vén asszonyok scholájában tanultam volna, meg tudnék felelnem, de mivel nem szokásom az szóval való perlekedés, inkább cselekedettel kívánok mindenkor cselekedni, mint sem perlekedni írásomban. Kegyelmedet én mindenkor jámbor discretus úrnak tartottam, de ez a kegyelmed levele ellenkezik az én kegyelmed felől concipiált vélekedésemmel. Olvasta volna meg kegyelmed az én kegyelmednek ezelőtt írt levelemet, s az illyen választ nem érdemlett volna. Kegyelmed utóbbi levelemre való válaszát azért máiéi várom, azután az üdő s az alkalmatosság meg mutatja, mit kellessék cselekednem. Egyébaránt hogy én igazságot kívántam, azt már a nemes vármegyének s kegyelmednek írt levelemben is eléggé megmutattam. Isten éltesse kegyelmedet. Szentpéter, 22 Augusti, anno 1672. Kegyelmed szolgája Teleki Mihály m. pr. Utóirat Teleky kezével: Az postscriptáját kegyelmednek leginkább sajnálom. En uram az kigyelmedét nem kívánom, de higyje kigyelmed, az enyémet is erővel el venni nem engedem. Tudja isten, kegyelmednek szolgálni kívánok inkább mint sem véteni. Kivül: Tekintetes nagyságos Károlyi László uramnak stb. Egész íven, zárlatán kicsi gyűrűs pecséttel. Lad. 29. nro. 84.