Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

levelemnek rendiben, hogy én estem volt az én uramnak nemzetes Vetéssy Ferencz uramnak haragjában néminemű dolgaimért, mellvért ő kegyelme vasban veretett és itt Károlyban az vasat hordoztatta ő kegyelme véllem; de ő kegyelme megtekintvén sok emberséges embereknek mellettem való törekedéseket, mind penig az élő istent, ő kegyelme engemet el bocsátott, illyen conditióval; hogy az míg élek, ő kegyelmének Örökös helytartó és nem kullogó jobbágya leszek, ö kegyelme alól soha el nem idegenedem, hanem ő kegyelmét uralom fiurúl fiúra, és a miképen szolgálatomat kívánja vagy ő kegyelme avagy maradéka, az szerint szolgálom ő kegyelmét, ki az atya- fiu- tellyes szent háromság egy bizony örök isten engemet úgy segéljen ; sőt ha elidegenedném és valaki pártomat fogná, az is ollyan hamis hitihagyott átkozott legyen mint én, és istennek átka szálljon az fejére; és ezen levelemnek erejével, mind városon, falun, réven, vámon, harminczadoti, úton, útfelén, malmokban és sokadalmokban, szabad és kulcsos királyi városokban, országos hadakban, zászlók alatt, egy szóval akármi névvel nevezendő szabados hely legyen az, de engemet meg foghassanak és meg fogattathassanak az ő kegyelme tisztviselői, nem használván ebben énnekem semmi törvénybeli remediumok és appellatiók. Melynek nagyobb bizonságára adtam ezen pecsétes levelemet kezem írásával együtt, illyen becsületes emberek előtt: u. m. Károlyban lakó Tömpe János uram- és Teremen lakó Tóth János uramék előtt, és Teremi Dobó András előtt. Dátum in Károly, die 24 Maji, anno 1666. Fél íven, alul egy gyűrűs pecséttel, és — úgy látszik — az aláírás helyét pótló valami toll-vonásokkal. Lad. 12. nro. 32. IV. köt.