Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

praesidii Szakmariensis capitaneo supremo, comitatusque ejusdem comiti itidem supremo, nobis benévolo. Egész íven, záró pecséttel. Lad. 5. nro. 89. CLXVII. Károlyi László apró házi ügyekben ír nejének. Gyarmat, 1660. dec. 22. Isten minden jókkal látogasson édes atyámfia! Az útnak gonosz volta miatt mi ma ennél tovább nem meheténk, hanem itt kelleték hálnom; azonban egy emberséges német officzír tanálkozék hozzám, ki Szakmarról jün és Bécsben ő felségéhez akar menni, ugyan mintegy harmincz lóval, s kértem igen, hogy az jószágocskámban meg ne szálljon, kire ajánlotta is magát; holnap ott fog által költözni ; azért kérlek édes atyámfia, az partra gazdálkodtass tisztességesen neki borral s abrakkal, fehér czipóval, hurkákkal és valami szép friss hallal is; azonban míg ö oda érkezik, egy vonást tehetnének, mert ez ig'en igen emberséges ember, s jüvendőben is szolgálhat, ha fogott hal nem volna. Az fekete agaramat az peczér még egyszer verje be míg haza megyek, s tartsák jól is, hadd hízzék meg; azon kivül az mely bitang lovat magamnak választottam, el felejtettem meg hadni; az lovászt hívasd fel, s parancsold meg, bánjék jól vele és abrakot is adjon neki. Az ünnepekre süssenek elégedendő kenyeret az ebeknek, meg ne fogyatkozzanak. Istennek szent áldása maradjon rajtad édes atyámfia. Ex Gyarmat, die 22 Decembris, anno 1660. Igaz szeretettel való hites társod K. László m. pr. P. S. Az öcsémnek Haller György uramnak maradt ott egy vizslája; ettől az szabadostól küldd el hozzá Szatmárra. Kivül: Az én kedves atyámfiának, tekintetes nagyságos Sennyei Erzsébet asszonnak adassék. Félíven, záró pecséttel. Lad. 5. nro. 90.