Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

azáltal isten Sennyei István uramat behozván, azon leszek az atyafiakkal együtt, hogy az mi jobb lészen, azt cselekedjük. Az én régi praeceptorom házához mentem vala ma reggel, rettenetes jó szívvel látott, s közlöttem vele is, mivel itt igen reá tartják ő kegyelmét is. — Sok vásárlást írsz minden leveledben ; de mint telik ki, nem tudom; félek úgy jársz mint az ki az vásárra ment volt, s minden ember kérte, vegyen vásárfiát, s többi közt egy kis lányka eliben állván, ád egy polturát neki, kit elvévén s az vásárra el menvén, az egy polturán vött egy sípocskátj s haza menvén kérték az vásárfiát, s többnek semmit sem adott, hanem az lánykának az sípot, ezt mondván: fiam, te adtál vala pénzt, azért ímé az síp. Ha azért pénzt küldtél volna, talám inkább kitelnék. Ha ide fel írni tanálsz, kérlek, Márton Tamásné asszonyomnak tedd hírré, hadd írasson az urának. Ez mellett, mivel ollyan sok rosz hírek vannak arra az földre, ha mi oly tanál lenni, kitől isten oltalmazzon, hogy ugyan bizonyos volna, ugyan az katonák közül küldj egyet fel postán, mert valamíg én az magad írását nem látom, de addig semmit el nem hiszek, mivel ide ma is ollyan bolond hírt hozának, hogy Rákóczy György uram ő nagysága az törökkel meg békélt volna; de én nem hittem s nem is hiszem. Többet írnék, de igen késő vagyon s alhatnám, s az posta jó idein akar el menni; hanem másszorra is hagyván benne, kívánom, engedje isten gyakorta jó híreket hallanom felőletek; istennek szent malasztjában s gondviselésében ajánlván édes atyámfia benneteket. Dátum Posonii, die 20 Augusti, anno 1659. Igaz szeretettel való hites társod K. László m. pr. Az páter Sámbár küldött Komáromból egy virágocskát nekem, melyet ím neked küldöttem. Az öreg páter Sztankovics itt vagyon s szolgálatját ajánlja. Tegnap az apácza nénéddel is szemben voltam; nagy szánakozással beszélé szegény, hogy azt hallotta volt, két leányunkat az tatárok el vitték; monda, azon kérte istent, hogy vegye ki inkább hitekben ez világból; soha nem tudom, álmomban láttam-é avagy ugyan imette, küldtél volt valamit velem számára, s mind fel hántam ládáimat, de reá nem akadok; ha azért