Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

tartson meg, s ha mi fogyatkozás pedig benne vagyon, azt meg gyógyítván, elébbeni jó egésségedet adja meg. Az penigei állapotban semmi jót nem látok; ha azért az dolog így vagyon, hagyj fel rajta, adják annak ő kegyelmek, az kinek akarják; mutat isten nekünk is. Az takartatást hogy elvégeztetted, igen akarom; lám meg mondtam, hogy serény gazdasszony volnál, csak akarnád; el láttam, el nyered az vásárfiát ha mind így lészen; de talám csak az papiroson az sok kereszt, és nem a mezőn; mert abban majd mintegy lehetetlenséget látok; de az mint azelőtti levelemben is meg írtam vala, ha be hordják, mentest legyenek az vetni való búza készítésén, hogy vetésnek idején fogyatkozás abban ne essék. Ha az vajdák ugyan bemennek, én abból semmi jót nem várok; azért kérlek édes atyámfia, igen igen serény vigyázásban légy, s azon kivűl hogy Adonyban el mégy, azt nem bánom ; mindazáltal ott sokat, kérlek, ne késsél, hanem mikor oda mégy, két s három nap légy ott s jüjj vissza; mert ha mi történik, én attól tartok, hogy ott leszen az mi leszen; és így nehéz leszen kétfelé kapnod; csak hogy az mikor oda mégy, hadd jó rendben mindenkor őket; bizony nem ártana Adonyban mégis több salétromat szállítani. Hogy onnat alól avagy felül, hírekkél táplálsz, igen akarom; noha ha jobbakkal, azt kedvesebben érteném. De én innét még semmi bizonyost nem írhatok, mivel eddig még csak öttünk s ittunk, vendégeskedtünk, semmi dologhoz nem fogtunk; s még az mint az emberek elméjét látom, talám erről az hétről is el fog haladni; ha hozzá foghatnánk, úgy látom, mind meg maradásunk s mind el vészesünk innét válik el; kiben adjon isten oly szent lelket ő nagyságoknak és az országnak, hogy meg maradásunkra inkább, hogy sem veszedelmünkre végezhessenek ő nagyságok. Most juta eszemben egy újság: tegnap előtt az .Dunaparton sétált egy párducz bőrös magyar katona, kit egy német katona meg akarván csúfolni, az*párducz bőrnek egyik lábát el metszette; az katona is kardot rántván, úgy csapta nyakon, hogy mentest másfelé esett az feje; az. katona lovára fordulván, által ment az Dunán és békével járt. ^— Az gyarmati állapot felől mind sokat gondolkozom s mind sokat búsulok, s beszélgetek is elég böcsületes emberrel, de bizony még csak azonban vagyon; mind-