Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CLIV. Sennyey Ferencz levele Károlyi Lászlóhoz. Tárkány, lófg. apr. 22. Szolgálok kegyelmednek. Isten minden jókkal áldja meg kegyelmedet, szívbül kívánom. Az kegyelmed levelét vévén Resiczki uraméval együtt, értem írását; de édes sógor uram én nem látom módját, hogy illyen hirtelen ő nagyságát ezen dologban infestáljuk illyen derék dolgunkban, s ö nagysága is méltóságos ember levén, talán ha kegyelmednek tetszik, halaszszuk egy kevéssé, mert én elhittem, hogy annyi pénzt ö nagysága nem egy s nem két szóra ad ki, s hogy azt oly hirtelen véghez vihesse ember, nem reméllem, előttünk lévén az Barkóczy uram temetése is, más az pedig, hogy ha semminemű akadály egyéb nem volna is, de én az lábomon való kis sebecske miatt el nem mehetnék; nem kímélvén elsőben, igen megmérgesedett; hiszem ha ő nagysága által jün az Tiszán, s ugyan késni talál ide által, könnyű ő nagyságát az temetés után itt is megtalálni, ha ő nagysága Ecsedben halaszt, menjünk oda utánna, nem is hiszem, hogy itt késsék, kiváltképpen ha (az mint Resiczki uram írja) az asszony Ecsedben marad. Azért az én tetszésem szerint nem szükséges viceispán uraméknak kegyelmednek írnia ez iránt, s az is jó volna (mivel hogy talán lenne immár az fejedelemnek hírivei hogy oda akarunk menni), hogy kegyelmed írna Resiczkinek, hogy nem akarunk most az ő nagysága útjában akadékot tenni s nem megyünk oda; hogy ha igyekezetünket hírré adták volna, adnák hírré annak elhaladását is. Isten tartsa kegyelmedet, Dátum Tharkany, die 22 Április, anno 1659. Kegyelmednek szeretettel szolgáló sógora Sennyey Ferencz m. pr. Külsején: Spectabili ac magnifico dominó Ladislao Károly de eadem etc. dominó et affmi mihi observandissimo. Félív papíron, zárlatán gyűrűs pecséttel. Lad. 48. nro. 82.