Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

így engemet is az én szerelmes urammal nemzetes FölsőPulyai Bükk Sándor urammal, a szent házasságnak kötelével össze kötött volt, ki mostani időben Szatmár várának vicekapitánya, megáldván bennünket isten együtt való lakásunkban szép magzatokkal, isten dicsőségére azokat nevelvén, midőn számos esztendőkig isten parancsolatja szerint az tiszta és szent házasságban élnénk, az mi szent istenünknek mind külső és belsőképen való áldásit müdőn reánk terjesztette volna: 1. Látván az én szerelmes uramnak gyermekimhez való kegyes és istenes atyai szeretetit, ez okáért az ő kegyelme gondja viselése alá ajánlom és hagyom az én szerelmes két leányomat ez testamentumomban, mind az első uramtól Baghosi Bálinttól maradott árva leányommal, Baghosi Erzsókkal együtt; ha pedig isten szerencsét parancsolna Baghosi Erzsóknak, férhez menése után az atyjától maradott máramarosi jószágot, mely vagyon Keselyümezőn és Köves-Ligeten, kezében bocsássa az édes uram, elhivén azt, hogy ő kegyelme megemlékezik sok időktől fogván együtt való lakásunkról és istenes életünkről, és ő kegyelme úgy neveli és tartja mint istenfélő keresztyén atya szokta édes gyermekit oktatni és tanítani, hogy istennek nevének dicsőségére legyen elsőben is életök, ő kegyelmének magának és nekem is szép nemzetünknek örömökre, mely ebbeli cselekedetére ő kegyelmét az nagy hatalmú és mindenökkel szabadosan bíró isten áldja meg ez világi életében becsületes jó hírrel névvel és boldog szerencsés előmenetellel, az más világon pedig az örök boldogságban részeltesse. 2. Annak fölötte ezt sem hagyván el: az én istenem engemet nyavalyás szolgáló leányát egynehány esztendőktől fogván sok keserves csapásival, súlyos betegségekkel látogatott meg; de kiváltképen másfél esztendőknél tovább feküvén nyomorult ágyamban, melyért áldom az én istenemnek nevét, mely súlyos nyavalyáimban az én szerelmes hites uram mint istenes társam, minden zúgolódás nélkül sok fáradságával és feles költségével orvosokrúl orvosokra, doctorokrúl doctorokra hordozván, mely reám való -költségét szerelmes hites uramnak, ha akarnám is, megmondani nem tudnám; eszembe jutván azért ez, hogy az maga saját Tiszántúl való ős jószá-