Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

XVIII. Bethlen Gábor levele Károlyi Mihályhoz, neje hozománya ügyében. Szentjob, 1606. június 15 Generose domine, affinis observandissime! Servitii mei paratam commendationem. Isten kegyelmednek kívánsága szerént való jó egésséges hosszú életet adjon. Meg emlékezhetik kegyelmed jól arra, az elmúlt januariusnak 24-ik napján mint és mit végezett vala Károlyban Dengelegí Miklós és Mihály uramék előtt s több nemes embereknek is akkori jelenlételekkor, mely akkori végezéshez tartván én is magamat, gondolván azt, hogy kegyelmed is ahoz tartja magát, és én kegyelmed becsületes szavában meg nem fogyatkozom, nem gondoltam semmi akadályokkal, sem veszedelmes utakkal, az atyámfiát nagy költségemmel sok fáradságokkal ki fárasztottam kegyel medhez, és mikoron isten kegyelmeddel szemben juttatta, kegyelmed meg mondott igíreti és fogadása szerént contentálni nem akarta, sőt bosszuszókkal illette, kit bizony sem én sem ő nem érdemlettünk, mert kegyelmeteknek úgy tudom soha nem vétettem, sőt szeretettel igyekeztem volna szolgálni kegyelmeteknek etc. In summa, hogy kegyelmed semmiről nem contentálta, Kassára fáradott fel, onnét meg alá; annak utána kegyelmed Dengelegi urammal ide* Szentjóbra jővén, cancellarius uram előtt, hallom, hogy igírte kegyelmed magát erre, hogy valahány forintról és lábas marháról contentálná, az lábas marhát pedig Szentjóbra hajtatná; noha bizony én is nem így gondolkodtam vala uram az dologról, hanem úgy, hogy én is fárasztom kegyelmedet, ha kegyelmed minket szegény atyjafiait meg játszottatott, kinek nem illett volna lenni, de cancellarius uram intését meg fogadtam, és kegyelmed atyafiuságát meg gondolván, ím mégis két meghütt szolgáimat kegyelmedhez fárasztottam; kegyelmed ha az lábas marhát, mindenfélét kikkel tartozik, és az pénzt pénteken Piskótra hozatja magával együtt, jó, cancellarius uram előtt én is kegyelmedet az káptalanban költ quietantiával quietálom mindenekről; ha hol pedig nem