Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

A levél végén Esterházy kezével írva a következő sorok vannak: Mindent meg nem írhatok kegyelmednek, de akarnám ha beszélhetnék kegyelmeddel. Unum oportet facere et aliud non intermittere. Az, hogy az hajdú leszállyon, szükséges, s megengedvén is az vétket, szabad lesz oly rendben venni, hogy mindenkor mívelhesse ezt. Rákóczyt most csak intjük, hogy leszállyon, s azután akarunk beszélni vele, mert az még fegyver lészen kezében, vele én semmi tractát nem indítok. Vagyon Erdélyben is emberünk, Seney Sándor, várjuk onnét is óránként. Külsején: Spectabili ac magnifico dominó Thomae Bosniak de Magiarbel, equiti aurato, supremo comiti comitatus Hontensis, dapiferorum regalium magistro, nec non praesidii Filekiensis supremo capitaneo, ac sacr. reg. majestatis consiliario etc. dominó fratri observandissimo. Egész íven, zárlatán pecséttel. Fasc. A. szám nélkül. cxxv. Pázmány Péter levele Bosnyák Istvánhoz, melyben neki különböző utasításokat ad.*) Sellye, IÓJI. jut. 5. Köszönetem után isten áldását kívánom kegyelmednek jó fiam. Hogy ennyi ideiglen való törődésedet nem szánnám, azt nem mondhatom. Nekem az apád régtől fogva sem írt, sem izent, azért neheztel rám, hogy az kegyelmed állapötjá*) Az ügy, melyről ezen levélben Pázmány és Bosnyák István között szó van, bizonyára kapcsolatban van ez utóbbinak a papi pályára lépte kérdésével. Bosnyák Tamás — bármilyen buzgó katholikus volt is — nagyon nehéz szívvel vette, a mint némely más följegyzései is bizonyítják, hogy egyetlen fia, nevének örököse, a későbbi nyitrai püspök, Bosnyák István a papi pályára lép. Bosnyák Tamás, a ki különben is Esterházy nádor legbensőbb barátjai közzé tartozott, Pázmánynyal nagyon bizalmas viszonyban nem igen lehetett, és meglehet, hogy fiának a papi pályához való legyőzhetetlen vonzódását a Pázmány befolyásának tulajdonította főképen. A püspökök közül legbizodalmasabb emberei Lépes Bálint és Telegdi János voltak.