Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

toeliciterque regnare exopto. Dátum in civitate Colosvariensi, die 9 Novembris, anno 1627. Maiestatis vestrae caesareae et régise servitor studiosus ac devotus Gábriel m. pr. Külsején: Sacrae romanorum imperatoriae ac Germaniae Hungáriáé Bohemiae etc. regiae majestati dominó benignissimo. Egész íven, zárlatán pecséttel. Lad. 29. nro. 13. CXIX. Zólyomi Dávid levele Haller Györgyhöz, bizonyos birtok megszerzése ügyében. Kereki, 1628. január 9. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint jóakaró bátyám uramnak; isten ez új esztendőnek minden részeit kegyelmednek tegye szerencséssé, mind asszonyommal ő kegyelmével és öcsém urammal együtt, és az következendőket is engedje örvendetesen érni. Ma érkezvén meg Vadas uram, kegyelmed nekem való izenetét ő kegyelme megmondá, mellyeket megértettem, kinek némellyikére képest nem tudom bizony, ha panaszon kezdjem-é el, mert én kegyelmedet oly jóakaró uramnak s atyámfiának ítéltem lenni, s oly értelmes úr embernek is, hogy megválasztván igen kegyelmed az embert, ki ki legyen és kegyelmednek mit mondjon, nem hogy igaz jóakarója felől, de csak közönséges barátja felől is, én felőlem pedig hogy kegyelmed azféle rosz hírelkedő embernek szavát hogy elhigyje, ha mások mondották volna és kegyelmed maga nem izente volna jámbor szolgám által, bizonyára nehezen hihettem volna el; de minthogy így lött, el kellett hinnem ; kin bizony nem kevés búsulással vagyok, mert én azt ítéltem, hogy kegyelmed az én kegyelmedhez való atyafiságos szolgálatomban megnyughatott s meg

1 is nyugott; kívánnám mindazonáltal, hogy ha annak az embernek neve volna, az ki én felőlem kegyelmednek azt mondotta, sőt ha kegyelmed