Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

CXVI. Károlyi Mihály ingóságainak összeírása, holta után. 1626. aug. 22. Anno domini 1626. die príma Julii, vötte ki isten ez világbúi az tekintetes és nagyságos Károlyi Mihály uramat, Szatmár vármegyének főispánját, urunk ő felsége főtanácsát. Temettetett el tisztességesen, die quinta Augusti ejusdem anni. Anno 1626. die 22. Augusti, mi az nemes és vitézlő személyek: Prosina Péter, az megholt kegyelmes urunknak károlyi és mindenütt levő jószágának s javainak praefectussa; Dézsházy György, ugyan az üdvözölt úrnak jámbor meghitt szolgája, és Pápay András akkori és az időbeli hites secretariussa; inventáltunk az ő nagysága megmaradóit minden javainak valóságárúi jó lelki ismeretönk szerént, illyen renddel, kicsintői fogván nagyig mindeneket az árvák számára (öszve) írván, és asszonyom ő nagysága Segniey Borbála asszony számára. Maradott: Egy öreg újos galléros veres bársony mente, új nyuszttal béllett, melyen vagyon két öreg szaros gomb, mind merőn gyöngygyei fűzött. Egy vállban vágott teczin (így) virágos atlacz mente, nyuszt lábbal béllett, egyes gomb rajta nro. 16., vont ezüsttel és selyemből csinált. Egy félszer zöld atlacz mente, egyes gomb rajta, zöld selyemből szőtt ezüst fonállal. Egy kék iskárlát újos galléros öreg mente, hiúz mállal béllett, ezüst fonállal selyemből szőtt száras gomb rajta nro. 12. Egy veres iskárlát könyökbe vágott mente, nyesttel béllett, viselt; tizenkét szövés Egy iskárlát újos galléros mente, zöld kamukával béllett, szövés száras gomb rajta nro. 12. Egy veres vállba (vágott) iskárlát mente, tengerszín kamukával béllett, 12 száras gomb rajta, selyembűi s ezüst fonálbúi.