Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

XCII. Balázsdeák Borbála tudósítja vejét Károlyi Mihályt az Otományon történtek felől. Eradony, 1622. oct. 10-ike körül. . Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint szerelmes jóakaró fiam uramnak. Istentől kívánok kegyelmednek hosszú életet, jó egésséget, mind az édes gyermekemmel egyetemben. Uram, én immár kegyelmednek két levélben mindenképpen meg írtam az Oltomány dolgát; még ugyan azonban vagyon; mind az dézmássok, mind az darabantok ott vannak; az dézmássok meg dézmáltak meg kilenczedeltek; az Varkocsszert is szinte úgy meg kilenczedeltek mint szintén az derék jószágot; én azulta semmi jövedelméhez nem nyúltam, hanem Csatárból hozattam két vagy három ekét, az szántott itt; de ha kegyelmed írja, én azt is haza bocsátom. Az mint értettem, ma akarnak Tárcsára által menni az dézmássok; ha moldunk volna benne, kegyelmed levele jött volna, nem kellene oda hannunk; az mint értettem, az tárcsái dézmát s az oltományi kilenczedet az bíró házánál akarják hadni; még az pénzeket meg nem hozták; az mint értettem, Kemeesei Ferencz volt érte; de még ő meg nem jött. Kegyelmed az mit énnekem ír az majorság-bor felől, ha én azt tudtam volna, hogy hozzá nem kell ahoz nyúlni, én bizony nem nyúltam volna ahoz is; de uram régen be hordták űket, vagyon másfél heti, mert ha ott érték volna, az káptalan az kilenczeddel együtt foglalta volna el, mellyet ugyan nem is bántam volna"; meg higyje kegyelmed uram, hogy az szerént cselekeszem az mint kegyelmed írja, ennek utána is. Az orvos asszont uram bizony mingyárt köldtön köldtem volna; mihelt az kegyelmed levele érkezett, mingyárt még éjjel érte köldtem, de oly igen igen beteg, hogy el nem jöhetett; hanem mihelt meg könnyebbedik, mingyárást el köldöm; de az istenért kéret az asszony, hogy az gyermeket ne vesztegessék, ne kötözzék,: se ne orvosolják, mert ha múlik is valami kicsit, ha ti kétszer avagy