Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

tivel sok esztendeig, az ö jámbor és hív szolgálatját látván, és tudván azt, hogy ezután is hozzánk igaz és hasznos szolgálatját mutatja, sollicitálván bennünket multis vicibus, hogy mivel az mi promotiónk után telepedett le is itt, rendelnénk jószágunkból háza szükségejért pinzejért néhány számú jobbágyot, kik után tisztességes életet élhetne. Megtekéntvén azért jó szolgálatját és sok ízbeli instantiáját, Káváson, Közép-Szolnok vármegyében lévő rész portiónkból adtunk ő kegyelmének, feleségének Rakomazy Juditnak és gyermekinek zálogképen hat számú jobbágyunkat helestől földestől, csak az ő élő földökkel rétekkel, kiket az jobbágyok ekkédig éltének, birta-, nak és házok után éltének; és viszontag két bujdosó jobbágyot is házok helyeivel; mely jobbágyoknak nevek: első Jugha Péter, második Dadó Farkas, harmadik Bogya Lőrincz, negyedik Mosul János, ötödik Mosul Farkas, hatodik Bota Illés; viszont bujdosó két jobbágyot: Terghe Jánost és Libucz Tivadart; helestől, földestől adtuk ezeket titulo pignoris, négy egész száz magyari forintba, mely négyszáz forintot minekünk simul et semel jó pénzűi, nem polturákúl, letött és megadta. Adtuk penig ilyen conditiók alatt, hogy az jobbágyokon kivül és az ő házok helye után lévő örökségeken kivűl, az többivel mi is bírunk, exceptis Kiss Jánost, hat pusztát, az erdőt, az két derék rétet, úgy mint az Keketh-rétnek kit hínak, és Sebesér-mellékének híjják az másodikat Káváson innen. Az tót magunknak reserváljuk, az tó körül való füvet oda engedtük, ezen kivül minden hasznával fructussával adtuk. Viszont hogy életéig tőle ki ne válthassuk; holta után le tévén az ő kegyelme pínzit az négyszáz magyari forintot, hasonló pínzűl feleségének, gyermekinek, két nemes ember által megüzenvén, tartozzanak kiereszteni az jószágot, levatis et depositis pecuniis absque omni juris strepitu. Ha hol ki nem eresztenéjek, propria sua authoritate hozzá nyúlhassunk, non obstante belli, messis, vindemiae et termini octavales, mi és az mi maradékunk is, és elfoglalhassuk az jószágot sine pecuniaria depositione. Az jószágot elfoglalván tőlök, az 400 forintot úgy tartozzunk mi és maradékink letenni. Viszontag mi is ha pínz nélkül ki akarnók venni tőle, feleségétől, gyermekitől, avagy tőlek elvennénk, avagy az mi maradékaink, comperta rei veritate, ergo saltem vigore praesentium