Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

szerént adja ez szolgám kezében azt az 500 forintot, de jó és ez mi országunkban currens moneta legyen, és szolgái által küldje Munkácsra kegyelmed Esterházy Miklós uram bátyám kezéhez pecsét alatt; ő kegyelme az kegyelmed szolgáitúl olvasva veszi kezéhez az pénzt, és mivel szent Márton nap után mingyárt alá készül, én nekem magával meghozza. Az mi penig illeti édes sógor uram, az Bánffyné asszonyom ő kegyelme praetensioját az eberharti részéről, tudom, hogy szegény asszonyom fassioja szerént nem tartoznám vele, de magam ajánlása szerént contentálom ő kegyelmét. Azért az atyámfia kegyelmedet azon kéreti, hogy vegye magára kegyelmed az Bánffyné asszonyom contentálását, és az ezüst miből való praetensiójáért fizesse meg kegyelmed ő kegyelmének azt az 134 forintot. Es minden részéből kiveszi közit, az mint az fassioban is be vagyon írva, melyet könnyen meg is cselekedhetik kegyelmed. Hanem csak az szegény asszonyom testamentumában neki és az Laczkónak való legatumját küldje meg kegyelmed ez szolgámtúl. De reliquo ím in genere quietáljuk kegyelmedet édes sógor uram, és igen atyafiképen penig, az mint maga látta kegyelmed kegyelmednél létünkben. Kegyelmedet igen kérem édes sógor uram, ne késlelje ez szolgámat, hanem mennél hamarébb expediálja. Akarám édes sógor uram kegyelmednek azt is írnom, hogy ez sok ott kegyelmeteknél lévő háborúra nézve, az kegyelmed privilegiumit és egyéb hasznos leveleit jó őrizet alatt tartsa, mert csuda állapot az az kegyelmetek földe állapatja; sőt ha kegyelmed az én szómot fogadná, bizony jó volna Munkács várában adni, reversalist vévén kegyelmed az bátyám uramtúl; mégis ott in loco munitissimo et tutiori lenne; az kegyelmed okos ítéleti azért rajta. Magunk, dicsértessék az istennek szent neve, jó egésségben vagyunk uram; az atyámfia beteg ágyában fekszik, egy nagy sírható leánya vagyon, kit Erzsébetnek körösztöltünk 12 Octobris; az Ferkó jó ifjú legény az bestye, immár jár; Laczkót most Bécsben készítem, rövid nap oda küldöm. Ide mi édes sógor uram, most igen békével volnánk, de az emberek nyughatatlansága miatt nem hiszem hogy igen sokat tartson békességünk. Aligha kegyelmeteknél is valami újabb zenebona nem találkozik rövid nap, az mint értem,