Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

LXV. Esterházy Pál a nejét Károlyi Zsuzsannát illető anyai legatum és ezüstmívek ügyében ír Károlyi Mihálynak. Újvár, 1616. május 24. Magnifice domine et affinis mihi observandissime atque confidentissime! Salute praemissa servitiorum meorum addictissimam commendationem. Az úr isten kegyelmedet kívánsága szerént való sok jókkal áldja meg, asszonyommal egyetemben és kegyelmedhez tartozóival. Bizodalmas jóakaró uram sógorom, hogy kegyelmednek való írásom s szolgáim alá küldése eddig haladott, szerzetté szintén csak az szegény Illésházyné asszonyom ö nagysága véletlen halála s annak testének tisztességes eltakarásának napja; mivel szintén Morvában kellett az testért fáradnunk, nem érkezhetém mind ezeknek expeditiójára. Azért szerelmes sógor uram, az kegyelmeddel való contractusunk szerént, ím az fassiót jámbor szolgáimtúl meg küldtük kegyelmednek, mely az nyitrai káptalanban költ, és szintén azon stylussal, az minemővel kegyelmednek Munkácson levelet adtunk volt, és viszont az minemőt kegyelmed nekünk adott volt. Hogy penig szintén minden clausuláiban s punctumiban úgy nincsen az mint az Bánffyné asszonyom fassiója, okai ezek: hogy minek előtte az kegyelmed levele érkezett volna, immár akkor az fassio kezünknél volt; másik oka az, hogy nem is ítélem szükségesnek lenni minden részeit inserálni az fassióban; harmadik, mert az végezés és contractus felött volna ha mind azokról fateáltunk volna kegyelmednek. — Mert jól tudja azt kegyelmed édes sógor uram, hogy mi kegyelmeddel sem az zálagos -ezüst miről, sem az szegény asszonyom testamentomában való legatumról nem contraháltunk, hanem tulajdon csak az zálagos jószágról. Emlékezhetik is kegyelmed reá, hogy Apátiban létünkben azt mondta kegyelmed az atyámfiának, hogy ha Károlyban végezhetünk vala, tehát ugyanott kezünkben adta volna kegyelmed mind