Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára negyedik kötet (Budapest, 1887)

haját illeti, az ki szörin vagyon, meg adja, tizenkét ellő méneket is. Mi előttünk ő nagyságok ezképpen alkuttanak meg, hogy ezekkel mind magok, s mind peniglen maradékjok contentusok akarnak lenni; és ha valamellyik fél ezt resuscitálni akarná ez dolgot, vagy törvénynyel vagy hatalommal, akár miképpen, vagy magok vagy maradékjok in utroque genere vel sexu, addig egymást semmi úton ne vexálhassák, valamíg az resuscitáló az más félnek tizenkét ezer forintot le nem tenne az megálló félnek, és annak utánna törvénynyel kereshessék az meg nem álló félt, kit ha nem akarna praestálni és in toto az tizenkét ezer frtot deponálni, extunc akárhol való jószágából egy vice-ispán vagy egy szolgabíró csak házátúl is ki mehessen, és az meg nem álló félnek az meg nevezett tizenkét ezer forintról eleget tehessen, toties quoties. Erről ő nagyságok káptalanban is tartoznak fateálni, azon tizenkét ezer magyari forint büntetés alatt, mely ha szintén in praesenti propter inevitabiles occupationes celerius quam fíeri deberet nem engedtetnék, nacta occasione el nem mulatjuk. Interim peniglen ez levelünknek szintén annyi ereje legyen, mint ha káptalanban vallottuk volna, mind addig az napig míg káptalanban vallhatjuk. Kinek nagyobb erősségére és bizonságára adtuk ez mi pecsétes levelünket, kezünk írásával meg erősítvén. Dátum ex Asszon vására, die 23 Április, anno domini 1614. Petrus Melith de Briber Michael Imreffy m. pr. m. pr. Michael Karoly m. pr. Gyöngyösi András Petrus Susalyth m. pr. Horvát de Keserű m. pr. ívrétű papíron, alul öt gyűrűs pecséttel. Lad. 19. nro. 38.