Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

ccxx. Berendy György és felesége Károlyi Kata levele Kenderes Annához Possay Bálintnéhoz, családi ügyekben. Malomvíz, 1568. febr. 9. Szolgálatomat írom kegyelmednek mint asszonyomnak és szerelmes nénémnek. Ertem az kegyelmed leveliből kegyelmednek mind Bálint urammal egyetembe jó egíssígit, kit bizony erömest hallok. Mi magunk felől is azt írhatom kegyelmednek, hogy egíssígben vagyunk mi magunk mind húgaimmal egyetembe, csak hogy az úr isten az egyik fiamat el vivé tőlönk ; az más héten temetím el kit az úr isten nagy kedvönk szerint adott vala, de ü szent felsége, hogy sokáig er ki egy holnap héján immár. Szerelmes asszonyom és szerelmes néném, az kegyelmed meg hozták, kit egyníhányszor meg o . . . . am, melben látom kegyelmed rejám való nehezsígit és magában való boszonkodását, kit kegyelmednek nem kellene ídes néném mívelni, mert ha kegyelmed pínzit vagy marháját el költöttem, kegyelmed atyjafia vagyok, tudom hogy ha kegyelmed kézibe adom az üstökömet is, kegyelmed fel nem akaszt ezírt, mert ha kegyelmed szerelmes néném engedni nem akar, kegyelmed szabad vele ; vagyon valami kevés marhám ha pínzem nincsen, kivel hiszem, hogy még erről meg elégíthetem kegyelmedet az mennyit az kegyelmedében el költöttem ; ha penig kegyelmed mit enged, kegyelmed atyjafiának engedi, kiért nem akarom kegyelmed nehezsígit rejám vennem, mert gyakorta ü felsége után sok szerencséken hordozom fejemet, ha valahol holtom törtínik nem akarom hogy annak utána is az én felesígemre és gyer-, mekimre legyen kegyelmed nehezsíge írette. Im mostan is az törvínre indulok Segesvárra; ugyan ezen utamban ha ü felségétül meg nyerhetem az oda ki való meníst, és onnét is szabadságom leszen, nem kísem, hanem ez bűjtön ha lehet ki megyek ; mert immár kétszer is kíredzettem, de még ű felsége el nem eresztett ; ha el bocsát és