Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

Váraddá küldöttek volt ez dologért István uramhoz. Ez ellen az felperes azt feleié, hogy nem lehetnek azok ez dologban tanuk, mert — úgymond — azok is debreczeniek és társok hozzája. Az alperes bíró uram ismét így szóla: lássa meg ti kegyelmetek tisztelendő nemes uraim, ha lehetnek azok tanuk vagy nem?, mert nem az egész várast keresi, hanem egyníhány számos embert keres, ezeknek penig az kikkel bizonyítunk, az nevök sincsen az regestromban be írván. Mikoron azért bíró uram az regestromot az kiben az emberek neve írván vannak, mi nekünk be adta volna, és azt is meg olvastattuk volna, és őket ki küldvén, mivel hogy az két tanú nevét azok között az regestromba nem találók, térvény szerént meg látók az nemes urainkkal, és úgy találók hogy szabadon tanuk lehetnek azok, mert nincsenek azok az keresetben. Mikoron ismét mind az két félt be hívattuk volna, az felperest is Weres Andrást reá kérdők, hogy ha ő is akar bizonyítani ; de ő azt feleié, hogy mastan nem bizonyít ő, de idővel bizonyít. Mi azért az két tanút az bíróét, előttök meg esküttetők, és őket ki küldvén, az két tanút eggyenként be hívatván, és hitök után őket meg kérdözvén, illyen vallást tőnek. Hysek János első tanú ezt vállá: mikoron — úgymond — bíró uram engemet el külde István uramhoz Bajomba, én nem találám otthon ő kegyelmét, mert Váraddá ment volt ; hanem azután ismét Bona deákkal Váraddá külde hozzája ; hogy oda menénk, az vár árokja hátán találók István uramat; az törek levelet kezében adók, az követségöt is meg mondók neki az mit bíró uram tülünk izent vala, az miképpen az törek parancsolt ; és erre így szóla István uram mi nekünk : én — úgymond — az erdőt sem ti nektök sem az töreknek nem neveltem, hanem enmagamnak, de én — úgymond — hatalmas ellen nem állhatok, ha mind le vákjátok (így) is. Bona deák második tanú hiti után ugyan azont vallja mint az első, hogy semmivel nem ellenzötte őket Bayony István. Mi ezeknek utánna is az felperestül Weöres Andrástúl bizonságot kérőnk vala, ha bizonyítani akar; de nem állata bizonságot. Annak okáért az nemes uraimmal illyen tervént III. köt. 1 21