Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára harmadik kötet (Budapest, 1885)

À ËAjONI CSALÁD KRÓNIKÁJA. XXI szerzetesek és papok tettek le Baj ónban mint biztos helyen, a melyek egy részét — a váradi cseri barátokét — azonban Izabella már kilencz évvel előbb erővel elvitette Bajonból. E végrendeletből, melyben többi paripái közt Szigetben levő roh és szár *) paripáiról is megemlékezik, kitetszik, hogy Bajoni állandóan Zrínyi alatt harczolt, és Szigetben teljes harczi felszerelése volt. Be is ment nem sokára Szigetvárra, hova hadi tiszte hívta, részt vett a szigeti ostrom dicsőségében, és az ostrom utolsó napján a kirohanás alkalmával Zrínyi oldala mellett vitézül harczolva esett el. A költő, ki a következő században a Szigeti Veszedelmet írta, müvének egy sorában futólag megemlékezik róla is.**) Forgách Ferencz, a zordon ítéletü történetíró, megemlékezvén az e tájban majdnem egy időben kihalt előkelő főnemesi családokról, a Drágffy, Serédi, Bajoni, Gyulai és Both családról, szokott szigorúságával ezt mondja róluk: «Még a harczra sem volt közöttük egy sem alkalmas, kivéve az egy Bajoni Jánost, ki Sziget ostromában családját és életét együtt végezte be.» És ezt teszi hozzá: « Legnagyobb részük gonoszul szerezte vagyonát . . . Mi nem kételkedünk, hogy mindezek Istennek különös ítéletéből történtek így».***) E szigorú ítélet, ha igaz is a Serédiekre, de az ifjú és részvétet érdemlő Bajonira bizonyára nem illik. . Egyetlen nőtagja maradt a Bajoni családnak, Zsófia, kinek első férje Pásztohy János volt. Hosszú lenne e fáradhatatlan és erélyes asszony viszontagságos élete történetén végig menni. Férfiként viselte magát a sok baj és teher kö*•) Fekete és sárga. **•) «Hoz horvát Radivoj száz legényt ezután, Eztet százzal követi Bajoni Iván*. Szigeti Veszedelem j. Enek jS. str. ***) «Admiratione forte non est indignum . . . paulo ante plures familias partim illustres partim non illustres, sed tamen nobilissimas intercidisse ; Dragffyorum, Podmanicciorum, Serediorum, Giulai, Baiony ac Both, nulla belli aut hostili vi ; nam ne ad bellum quidem ullus ex eis satis idoneus fuit, praeter unum Johannem Baiony, qui in obsidione Zigetiensi et vitám et familiam una finivit. Plerique certe ex iis aut maie acquisivere opes atque potentiam, aut utrinque acquisitis prius usi sunt. Nos sane singulari dei judicio ista contingere haud dubitamus.» Forgách, XVII. könyv, 384. lap.