Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)

összeköttetésben azon máramarosi, ugocsai és beregi roppant erdőségekkel, melyek abban az időben királyi vadászterületek voltak. A beiktatásnál „Christoforus Rera de genere Cuplon

11 volt a pristaldus, első a Kaplyonok közül, kiről történetünk név szerint tudomással bír. Majd Endre királytól is új adományt kapott Tamás, a Fentős (Fenteas) erdőséget, mely a Kékes szomszédságában fekszik, olyan formán, hogy a két erdőség közt folyik a Lápos folyó, és a Kékes erdő nagyobb része a Szamos és Lápos folyók közt terül. Mindkét erdő neve korunkig fenmaradt a helynevekben; mert az oklevelünk által is említett Kékes patak mellett vannak Magyar-Kékes, Felső-Bányához közel, és Oláh-Kékes, mintegy középúton Nagy-Bánya és Berkesz között. Nagy-Fentős, Kis-Fentős és Puszta-Fentős pedig Berkesz és Somkút körül feküsznek. A mint a történelemből tudjuk, Béla ifjabb király már atyja életében nagy gondot fordított arra, hogy az előbbi királyok- és épen atyja Endre adományai által is nagy mértékben megcsonkított királyi birtokok a korona számára visszaszereztessenek, s a haszontalan és felesleges adományok „inutiles et superfluae donationes" mint egyik oklevelében mondja, megsemmisíttessenek. így akart tenni Béla a Tamás comes említett adományaival is, midőn a felőlük kiadott királyi privilégiumok pecsétéit összetörette, és Tamás fiaitól, Sebes és Sándor comesektől a birtokokat elvette. Azonban oly nagyok voltak Tamás comes érdemei, vagy talán fiainak is befolyása, hogy Endre király — elmondván az adományra vonatkozólag a mit eddig elmondtunk, — ezen 123i-iki oklevélben ismételve kiadta számukra a Kékes és Fentős erdőkre vonatkozó királyi adományát. Az oklevél érdekes határjárási részéből, mely a Guttin havasától és Máramarostól kezdve a Lápos és Szamos egész vidékét felöleli, tudjuk meg, meddigformán terjedtek a Kaplyon nemzetség ősi birtokai Szatmár megye ezen részén. Végig nyúltak e birtokok, a mint az oklevél útmutatása nyomán figyelemmel lehet kisérni, kÖrülbelŐl Magosligeten és Misztótfalun át Szinyér-Várallya tájáig, s magukban foglalták a Bikk nevü erdőséget és Zokolmezejét, a Szamos vizét mint határt érintve.') ') Az eredeti latin szöveg szerint: „procedens per magnum spácium tenet rnetam cum genere Cuplon; inde eundo per magnam terram per berch in Bik